Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK talanoknak Győrbe eladni, — onnét pedig lisztet, korpát, kenyeret, üres hordót, ’s több e’ féléket hoznak-ki pénzért. Marhájiknak nyáron, ha tenyésztő idő jár, télre szőlejikből mohart gyomlálnak-ki ’s megszáragatva elrakják. Használják erre a’ végre a’ bab-szalmát ’s a’ kukoricza kórót is. Ezen kivűl elmennek a’ Patonai,17 Koronczói ’s más rétekre felében sarjút takarítani, vagy vesznek pénzen vagy szénát vagy sarjút télre marhájiknak. Némely jobb módú hegybeli lakosok teheneiket moslékolván, szép jövedelmet húznak azoknak téj-hasznokból. Ezen moslékolás’ eszközölhetése végett Győrben len-mag pogácsákat vesznek, mellyek nem egyebek mint azon len-mag’ törkölje, mellyből olaj üttetett. Sertvéseiket, ha-csak a’ faluhoz felette közel, a’ hegy-alyban nem laknak, csordára nem hajtják, hanem házok előtt vagy udvarjokon megkötik ’s nyáron által szőlő-levéllel vagy más gazzal tartják. Az illyen bánás-mód által megnevekedvén könnyen hizlalhatókká válnak. Ezeknek orrokba drót karikát húznak, hogy ne túrhassanak. Midőn már a’ szőlő érni kezd, tyúkjaik és csirkéjik vagy megköttetnek, vagy béborittatnak, hogy kárt ne tehessenek ’s így maradnak szüret végéig. Szőlejikben, mellyek részint a’ háznál, részint a’ házon kívül vágynak, termesztenek babot, borsót, kukuriczát, répát, káposztát, ’s t. e’ f.18 Innét vagyon, hogy sokaknak szőlejik, kivált a’ marhát nem tartható szegényebbeké, elsovánkodván, hamar elromlanák ’s helyre sem hozattathatnak, ha csak újra be nem plántáltatnak. Alig nyílik a’ tavasz, a’ hegybeli lakos már kezdi szőlőjének hasznát venni; mert belőle gyenge oltásokat, hüvelykes czukor-borsót, úgy nevezett hüvelykes hártyában babot, egrest, virágot ’s több e’ félét egymás után hord a’ Győri piaczra eladni. Ezeket követik az érett fa-gyümölcsök, mellyek a’ cseresnyén kezdődvén, ’s télen is jó darab ideig tartanak. A’ gyümölcsök’ nemei, mellyek nem megvető jóságúak, a’ következendők: cseresnye, sárga, kajszi és édes-magú baraczk, nem külömben őszibaraczk, körtvély, alma, lasponya, dió, többféle megy-fajták, nevezet szerint: hólyagos, fekete, Spanyol és kolontár megy, melly utolsó különös nevére nézve Magyar Hazánk’ több résziben úgy gondolom esméretes nem lévén, mivel más neve ezen fajtának nem esmeretes előttem, annak leírását rövideden ide mellékelem. Ez a’ megy-fajta hoszszú csutkán függ-le, nagysága csak nem egygyez a’ Spanyol megygyével, csak-hogy gömbölyegjebb annál, egészen nem feketűl-meg, hanem csak barnás piros leszsz bár jól megérjék is, jó és kellemetes ízű ’s a’ vidékben nagyon becses, fájának ágai lefelé csüggenek. ’S mind ezen ’s több e’ féle gyümölcsökből szép hasznok van ezen lakosoknak, midőn díszlenek. Megjegyzést érdemel, hogy ezen lakosok a’ téli gyümölcsöknek termesztésekben közel sem fáradoznak annyira mint a’ nyáriakéban — talán azért, mert későn haszon-vehetők — holott amazok szépen megjutalmaznák fáradozásokat akkor is, midőn már a’ nyáriak elfogytak. A’ nép ezen vidékeken nagyobb részint csinos és barátságos, örömest közli még idegen esmérősekkel is, a’ mit a’ föld hív munkája után elő-hozott. A’ Győrhöz közelebbek bizonyos udvariságnak neme által is megkülömböztetik magokat. Közönségesen véve egésségesek és erősek. Nagyobb részint szorgalmatosok és takarékosok. A’ restség és pazérlás itt is, valamint mindenütt, szegénységgel büntettetik. 222
