Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)

Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia

ARRABONA 2010. 48 / 2.

TANULMÁNYOK

— Andrássy Ilona.

— Andrássy Tivadar lánya, ugye?

— Igen.

Most ismét Szamuelly kérdez:

— Sógoraival összeköttetésben áll, vagy levelez?

— Nem szoktam levelezni velük, feleségeink írtak egymásnak, de most hetek, sőt hónapok óta nincsenek híreink.

— Na, az ellenforradalmaskodó grófok és bárók hiába működnek — mondja Szamuelly — a tanácsköztársaság soha nem állt olyan szilárdan, mint most, a hadsereg egyre-másra aratja diadalait. Azt csak nem képzelik, hogy visszatér a régi rend. Próbálnák például Oroszországban a földet a paraszttól visszavenni! Kapával és kaszával védené meg a jussát. Ott is voltak ellenforradalmárok, kik azt hitték, hogy megdőlhet a proletárdiktatúra, kénytelenek voltak reményeikkel mind tovább visszavonulni, végre a Krímbe jutottak, ma ott is szovjet uralom van, mehetnek a fehérek tovább — a Fekete-tengerbe.

Vállat vonok.

— Ha nem tud — folytatja előadását Szamuelly —, vagy nem akar beletörődni a változtathatadanba, ajánlom, hogy menjen ki szintén az országból, aztán úgy fog járni, mint sógora, Pallavicini, meg a többiek, akik egy szép napon arra ébrednek, hogy hontalanok, hazátlanok, mert a proletárforradalom végigseper az egész világon.

Kis pauza után Szamuelly megszólal:

— Én szabadon bocsátom a grófot, nem félek ellenforradalomtól. 3-4-5-6 gróf és báró ellenforradalmától sem, mert a kommunista világnézet, a tanácsköztársaság megingathatatlan az egész világ, proletárság, forradalom, stb., stb., stb. — és egy pár bombasztikus frázis.

Csodálatosképpen semmi benyomást sem csinál rám a szabadon bocsátás, talán még nem tudom teljesen realizálni, hogy a hóhérkötél ez egyszer szerencsésen leoldódott nyakamról. Apatikus nyugalommal állok. Szamuelly bevégezi frázisait, rám néz és megismétli:

— Elmehet! Szabad!

Magamhoz térek, rövid fejbiccentéssel sarkon fordulok, kimegyek.

Itt jegyzem meg, hogy a kihallgatásom egy óra hosszat tartott. Nem tudok pontosan mindenre visszaemlékezni, de természetesen sokkal többről és bővebben beszéltünk, a kommunizmusról is, nemcsak ők peroráltak,63 de engem is kérdeztek és én mindenre leplezetlenül, meggyőződésem szerint feleltem. A régi politika is szóba került, a háború, a novemberi forradalom, a hibák, általános gazdasági, pénzügyi kérdések, a versailles-i konferencia, az entente-országbeli munkásmozgalmak, amerikai kivándorlás, stb., ugrásszerű összevisszaságban.

Rám a kihallgatás egy egész érdekes beszélgetés benyomását tette. Szamuelly intelligens arcú, szemita típus. Utólag érthetetlen nekem, hogy a Szamuelly ijesztgetések, az izgalmas órák után annyira nyugodtan és elfogulatlanul, néha majdnem kihívón tudtam hóhéraimmal beszélni.

208