Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)

Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia

KOVÁCS LAJOS

A GRÓF ÉS A VÉRBÍRÓ...

Illedelmesen kezet nyújtok neki, de tudom, érzem, hogy nem rajta múlott, hogy Józsi még él. Eléggé kimutatta kárörvendő gyűlöletét. Ezalatt a vöröskatonák is bejönnek kezet szorítani és búcsúzni. Jóvá akarják tenni viselkedésüket.

Megjön Gyuri ragyogó arccal.

— Este Dénesfán leszünk, hacsak valami új fordulat nem áll be.

Szilvássyék ebédre hívnak meg. Igazán jó étvággyal eszem.

Szilvássyval politizálunk és nagyon egyetértünk. Károlyitól azt vesszük rossz

néven, hogy nem csak a hazát árulta el, de a szocializmust is. Itt lett volna a talaj a józan nemzeti szocializmusra. Most már minden elveszett.

— Mi sceptikusak vagyunk — mondja Szilvássy. — Reactio fog jönni, és pedig a legfeketébb és a legtömjénfüstösebb.

— Mit gondol Ön — kérdezem —, a világforradalom meghozza az internacionalizmust, a pacifizmust?

Szilvássy nevet.

— Nem azon az úton vagyunk, ezt minden barátunk, az összes titkos szocialisták belátják.

— De miért támogatják azért mégis a bolseviki kormányt?

Azt is meséli, hogy a vörösök és összes vezéreik mind a kezében vannak, mert betegek egytől-egyig.

— Most fog hozzám jönni Kellner. Akar vele találkozni?

Ennek a perspektívának nagyon megörülök. Józsi még a fogházban van. Délután lesz a kihallgatás. Ha előbb Kellnerrel beszélek, ez talán egészen előnyös volna.

Csengetnek.

Szilvássy kisvártatva a rendelőjébe megy, pár percig bent van, azután kiszól hozzám, hogy Kellner akar velem beszélni.

Kis, borotvált ember, fekete szemű. Hanyagul hátradőlve ül egy kis székben. Bemutatkozik. Kezet fogunk. Vallató hangon kezd beszélni:

— Miért telefonáltak annyit Dénesfáról Csornára?

Én csodálkozva:

— Annyit? Tudtommal kétszer. Mind a kétszer ők hívtak fel és mi persze nagy örömmel szaladtunk oda, amint a csengetés hallatszott.

Kellner csodálkozik.

— Nagy örömmel? Miért?

— Mert hetek óta el voltunk vágva a világtól. Posta sem jött a vasúti sztrájk miatt. Azon kívül két nap óta erősen ágyúztak, nem tudtuk, honnan, és ki. Reméltük, hogy Csornáról megtudunk valamit.

— És mit tudtak meg?

— Azt, hogy sok község parasztsága Sopron ellen vonul. Megbukott a kormány. Jönnek az osztrákok, és még sok összevisszaságot.

Kellner szemei felcsillannak.

— Örült ugye az osztrákoknak!

199