Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)

Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia

ARRABONA 2010. 48 / 2.

TANULMÁNYOK

látjuk, hogy a templom ajtó előtt megáll egy kocsi állig felfegyverzett emberekkel. Kiszállnak és Joób intézővel sebesen felénk jönnek. Az egyik egy kancsal szemű, kopott ruhájú civil, Takács vagy Nagy, aki a kecöli munkástanácsnak elnöke, egy iszákos gazember. Józsi felkel és elébük megy. Tüdőm annyira összeszorul, hogy nem tudok lélegezni. Nagyon messziről hallom a nyugodt hangját:

— Mit keresnek?

És a durva kérdést:

— Maga Cziráky?

— Igen, az vagyok.

Valamit mondanak neki, mire Józsi azt feleli:

— Jól van, mehetünk!

Én kérdem, hová megy? Az egyik, aki vezetőjüknek látszik, Lombroso fejű, fekete borotvált Lenin-fiú, azt feleli:

— Csornára.

Bemegyünk a házba. Józsi siet kalapért és kabátért. A vörösök nyomában maradnak. Én megkérdezem tőlük, mehetek-e én is velük?

— Minek? — feleli a borotvált.

— A férjemmel akarok lenni. Nem fogok semmiféle bajt okozni.

— Miattam jöhet — mondja a másik, akinek barátságosabb arca van és nagyon hasonlít valamelyik inasunkhoz. Fellélegzek. A katonák kimennek Józsival, aki nyugodt, de kissé sápadt. Rohanok fel szobámba, de előbb odaszólok a rémült Joóbnak:

— Fogasson be! Megyek a gróffal.

Felöltözöm. Teri kérdi, jöhet-e ő is. Megengedem. Feljön a Schwester21 Miklóssal. Szegény kis majom, nagy gömbölyű szemeivel nézi, hogy mi történik. Érzi, hogy valami rendkívüli. A Schwester sír. A háznép — csak az asszonyok vannak itthon — össze-vissza rohan jajgatva. Amint elkészülök, szaladok az istállóba. Kocsi nincsen, sem kocsis. Szaladok tovább a major udvaron keresztül, ahol csak gyerekek játszanak.

— Hol van Gazsi? — senki sem felel, csak bámul rám. Úgy látszik, nincsen olyan arcom, mint máskor. Betoppanok az intézőhöz, aki bent ül a szobában azzal a kancsal szeművel, akit nem ismerek. Hanem a saját hangomat sem ismerem meg, amikor kérdezem:

— Miért nem fogatott be?

— Nincsen kocsi!

— Kell, hogy legyen, ha csak egy egyes is, de kérem azonnal, mert ha nem velük megyek, nem eresztenek be Csornára.

Joób felugrik, megy a majorba. Én mögötte. Annyira elvesztette a fejét, hogy azt sem tudja, hogy mit csinál. Félti a bőrét. Kocsi van, csak a kocsisok lettek szerteszét küldve. Bemegyek a kastélyba, ahol a férfi inasok közül csak Kis Jancsi van otthon. О a napos.

— Maga fog hajtani! — mondom. — A lovakat már fogják.

188