Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
MACZAK IBOLYA „KIK KÖNY-HULLATÁSIT MÁSOKTÓL KÉRDITEK"... Maczák Ibolya „kik köny-hullatásit másoktól kérditek” NEGYEDES PÁL PRÉDIKÁCIÓJA A GYŐRI KÖNNYEZŐ SZŰZ KEGYKÉPÉRŐL írásomban néhány, a győri könnyező Szűzanya tiszteletével kapcsolatos prédikációt elemzek — Negyedes Pál 1801-ben megjelent, hasonló témájú szentbeszédének (Negyedes 1801, 308-322.) tükrében. Eljárásomat részben az a tény indokolja, hogy ezt a művet nem említi a vonatkozó szakirodalom,1 részben pedig az, hogy szövege több esetben is olyan filológiai kapcsolatra hívja fel a figyelmet, ami — tartalomtól függetlenül — a prédikációk szövegalkotásának bemutatása szempontjából is gyümölcsöző. Úgy tűnik, Negyedes beszédének két fő történeti forrása volt: Somogyi Leopold 1800 körül megjelent (Somogyi [1797].), illetve Majláth Antal 1800-as szentbeszéde (Majláth 1800), azaz két olyan mű, amelyet ugyanezen alkalommal mondtak el. Közös jellemzőjük, hogy a „szokásos” prédikációkra jellemző hivatkozásokon — így például szentírási idézeteken, ókeresztény szerzőkön — túl a könynyező Szűzanya történetéhez szorosan kapcsolódó adatokat közöltek. Ezt a körültekintő forráshasználatot részben a korabeli szokás, részben a téma indokolta. A XVIII. században terjedtek el ezek a már-már történészi igénnyel megírt szentbeszédek (Molnár 2002,190.), s a csoda igazolásának igénye is indokolttá tette az eseményekre, illetve a tanúvallomásokra történő utalást, mint a csoda megtörténtét bizonyító érvet. Ebből adódóan korántsem meglepő, hogy ezeket a körültekintően feldolgozott, oldalszámra történő hivatkozással ellátott adatokat Negyedes is felhasználta saját beszédében — nem ritkán szó szerinti átvételeket alkalmazva. Majláth Antal 1800-ban mondott prédikációjának jelentős részét kompilálta2 bele saját beszédébe. Negyedes eljárásának különlegességét filológiai szempontból az adja, hogy a latin szöveget magyarra ültette át. Mégpedig nem is akármelyik szövegrészt: a kegykép könnyezéséről szóló leírást. Ez némiképpen magyarázza is a kompiláció érvényesülését: Negyedes vélhetően a történeti hűség megőrzésének igényével szóról szóra fordította a kérdéses szövegrészt (illetve annak bizonyos részeit), amint ezt az alábbi példa is igazolja: Majláth Antal Negyedes Pál „Hic erat annus, qui septima decima die mensis Martii, qua die Beati Patricii Hibernorum Apostoli memoriam Catholica Romana Ecclesia colit, omnem populum Jaurinensis Ciuitatis admiratione, stuporeque compleuit. Mane post horam sextam, quo tempore ad audiendum sacrum Missae sacrificium multi e populo confluere solent, animaduersum a nonnullis fuit sacram hanc Imaginem sanguineis guttis immaduisse.” (Majláth 1800, 26.) ,,A’ mi pedig ezen a’ most említett napon, mellyen a’ Hibernusok’ Apostolának, sz. Pátritziusnak emlékezetét ülli az Anyaszentegyház, az egész Várasnak, és azonkivül-való lakosoknak álmélkodására történt, volt az: hogy á midőn reggel hat óra után sok ájtatos keresztények itt sz. Misét hallgattak volna, azok közzűl némellyek véletlenül sajditani kezdék, hogy ez a’ Kép bizonyos véres nedvességet, és némi-némű vér-tseppeket botsátott-ki magából.” (Negyedes 1801, 312.) 127
