Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - Tanai Péter: Dudáról és dudásokról. Forrásközlések a Xántus János Múzeum Néprajzi Hangtárából
TANAI PÉTER DUDÁRÓL ÉS DUDÁSOKRÓL Ak.: Egy nótára. Mer’ ezeket egymás után lehetett összeszedni a dudánál is. Gy.: Próbálja meg Antal bácsi most dudán! Ak.: Hát... meg lehet próbálni... De ez aztán uzová’va nem vó’t. Gy.: Antal bácsi! Mit jelent az, hogy uzoválva nem volt? Ak.: Nem vó’t gyakorú’va. (Fölfújja a dudát és játszik...) Gy.: Ki tanította meg dudálni, Antal bácsi? Ak.: Egy Horváth József nevű volt. O’an kicsiny kis ember vó’t. Gy.: Pásztor volt az is? Ak.: Pásztor. Gy.: És hova valósi? Ak.: Há’ születésit nem tudom hová valósi... Gy.: Hol pásztorkodott? Ak.: Szigetközbe. Kisbodakon... Gy.: Mennyi ideig tartott, míg megtanult dudálni? Ak.: Egy évig... Egy évire mikor e’gyütt hozzánk... Mer öcsém is tanú’ta... Szóvá’ apánk vett egy... hová is való vó’t az az ember, Sreimer nevű vó’t oan jó magas ember, szintig a’is csinát dudákat abba az időbe, de má’ üdős ember vó’t má’ akkor tizenháromba, tizennégybe. Nem tudom most kisécsi vó’t vagy nagyécsi vó’t az a ember, olyan hegyoldalba vó’t nekijje a háza. Ha attú vett a apánk kettőnknek egy dudát. De a duda nem vó’t valami jó, süket vó’t. Aztá’... mindig verekedtünk rajta, me’ pont akkor akarta az öcsém is mikor én. Mikor az akart fújni én is akkor akartam, hát így mindig küszködtünk rajta. Aztá’, aszontam az üdösapámnak, há’ üdösapám... oan félévire... én megpróbálok csinányi. Há’, nem tudsz te o’ant csináni... No aztá’ nem is... akkor nem is csiná’tam mégse, hanem valahun szereztem másikat. Gy.: S Antal bácsi! Egy év után ilyen jól meg lehetett tanulni, hogy akkor már ment minden? Ak.: Rendesen ment. Gy.: És mi volt az első nóta amit megtanult dudálni? Ak.: Az első nóta...? Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani Ha babám kigyünne az ekét tartani. Az ekét tartani...? Minden fordulóban egy pár csolkot adni Gy.: Mondjon még ilyen dudanótákat! Ak.: Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát. Ha kirúgom, berúgom, mégis (e) megházasodom. Kicsainé rongyos háza, mind ki van a szalufája. Három legény jár hozzája mégse hordott nádat rája. Ak.: Van még ez a másik is... Sánta csikós, vak tehenes, süket ökör pásztor A kanász is világtalan nem félnek egymástól Elbúcsúzott a disznó kilenc malaccával Utána ment a kanász üres tarisznyával 55
