Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - Tanai Péter: Dudáról és dudásokról. Forrásközlések a Xántus János Múzeum Néprajzi Hangtárából
ARRABONA 2010.48/ 1. TANULMÁNYOK Ak.: Meg Szén’ Péteren vó’t egy parádéskocsis... E’ is valóság vó’t. Mer, ez az illető, akinek én beszé’tem, az gulyás legény vó’t ottan az intézőnél Mer papi... szombatheli papoké vó’t ez a... kívű’ vó’t a major a falun. Aztán! Hát igen jó dudás vó’t ez a parádéskocsis. Aztán meg, hogy így legény vó’t, aztán mondja neki, József bátyám aszongya... Én is ú’ meg szeretném tanulni ezt a dudás... izét. Mer, ha fölfújta a dudát, bedobta az ágy alá aztán ippen u’ szó’t min’ mikor billegette vó’na. Az ágy alatt. Hát, aszongya, ha’jja... Mindig kérdezte tüllö, hogyan lehet ez aszongya József bá. Hogyan lehet? Hát, aszongya, billegetik ám ott is aszongya. Hát az ördögök billegették ugye... Hát jó’ van öcsém aszongya, ha annyira meg akarod tanú’ni aszongya, akkor megtanú’hatod. Megtanítlak aszongya. Maj’ karácson este aszongya, kimenünk a temetőkapuho’, aztán aszongya, ha azt kibírod amit ott meg köll csiná’ni aszongya, akkor megtanulod. Jó’ van aszongya. Hát ű igen szerette vó’na ezt így megtanu’ni. Na, hát aztá’ kimentek, aztán hó v(u)ót. Mikor oda értek, jobbrú’ vó’t egy szép virág a hó tetejin. Mi’ha nyílott vó’na. Balrú’ meg egy nyüves kutya. Hát télen, mikor hó van, hát akko’ nem lehet nyüves ugye valóságba. Mind aszongya... Te ollan vagy mint az a virág, én meg ollan mint az, aszongya. Hát, aszongya, gondú’kodtam ám én igen aszongya, hát, ezt mégis hát így megtanú’ni aszongya, hát nem lehet ezt. Hát ki kő’ derű’jjön mégis csak, hát aszongya, megpróbálom. Hát... még mi következik? No! Öcsém aszongya. Megtanulod? Meg. Még akkor is asz’ondta. Jó’ van aszongya. Légy itt! Majd én elmegyek aszongya. Hát aztá’ elment, hát ho’ mit csinált ugye... De kű’dött hegyibe annyi bogarat... De aszongya, ne... majd gyünnek aszongya rád bogarak, meg minden aszongya, de ne vergődj ám, aszongya. Csak állj! Hát aztá’, jó’ van. Egyszer csak e’tüntek. De odaér ez. No, mit láttá’? Hát aszongya, itt igen leptek a bogarak, de aszongya hát csak á’tam. Na jó’ van, most megin’ e’menek aszongya most majd még, még jobban aszongya. Húú akkor meg aszongya, csaknem a szemit verték ki. Hát aztán aszongya... Most aszongya, tátsd el majd a szádot, aztán ami belemegy aszongya, ne harapd ám meg aszongya, hanem inkább nyeld le. József bátyám aszongya, mennyünk haza aszongya, ezt má’ mégse teszem meg aszongya. A utolsó... fordulatot ha’tta ott. Hát azt má’ asz’ondta hogy azt má’ nem bírta volna ki sehogyan se. Gy.: Már csak le kellett volna nyelni a bogarat neki, aztán... Ak.: Le köllött volna nyelni, igen. Aztá’ mingyá’ rendbe lett volna. XJM.NH.20.66 Mórichida, 1966. július 7-8-9. Adatközlő: Varga Gábor Gyűjtők: Hegedűs Mihály és Gergely Attila Gy.: És a farsang, az hogy szokott zajlani? Ak.: Dudá’tak, a régi öregeknek. Dudaszónál. Gy.: Felvonultak a faluban? Ak.: Neem... Volt amelyik községbe föl is vonultak, de minálunk nem csinálták azt. Dudást fogadtak. Győr mellett... Kisbajcson, vó’t egy öreg zsidó asszon’. Aztán dudaszóval mentek a gyerekek, vonultak végig az utcán. Azt mondja... Ki fogadta a dudást? 50
