Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: Citeratípusok Magyarországon
BRAUER-BENKE JÓZSEF CITERATÍPUSOK MAGYARORSZÁGON Brauer-Benke József CITERATÍPUSOK MAGYARORSZÁGON A nemzetközi hangszertudomány a citera típusú hangszerek több csoportosítási rendszerét is kialakította. Az angol Hangszerek enciklopédiája tipológiájában az egyszerű citerák csoportján belül megtalálhatóak a vályú-, a csöves-, a tutaj- és a harangciterák. Pengetéssel szólaltatják meg a hosszú citerákat, a pszaltériumokat, a csembalót, a virginált, és a spinétet. Ütéssel szólaltatják meg a cimbalmot, a klavikordot és a zongorát. (Midgley 1996,164.) A legtöbb európai citera a hosszú citerák csoportján belül az ún. laposciterák csoportjába tartozik, ezért a helyi citeratípusok további csoportosítása különböző helyi elnevezések kialakulását hozta magával. A magyar citeratípusok három fő csoportját Sárosi Bálintnak a népi elnevezéseket alapul vevő tipológiája után nevezzük vályúciterának, kisfejes citerának és hasas citerának. (Sárosi 1998, 31.) A Gesta Hungarorum 46. fejezetében található „Et omnes symphonias atque dulces sonos cythararum et fistularum cum omnibus cantibus ioculatorum habebant ante se” szövegében található cythara alakban némelyek a citerát vélik felfedezni, de már Ecsedy Ildikó kimutatta, hogy valószínűleg egy vonós, hegedűszerű hangszertípusról van szó. (Ecsedy 1960, 86.) Az Anonymus által említett cythara hangszernév magyarázatára szolgálhat, hogy a kora középkorban elterjedt, vonóval is megszólaltatott kithara, a Cythara Teutonica a XI. századból ismert. A Bécs közelében található Klosterneuburg Kolostori Könyvtárban őrzik Szent Leopold imádságoskönyvét, amelynek egyik miniatúráján Dávid király és négy követője közül kettő ilyen típusú hangszeren játszik. A hangszertípus korábbi pengetett változata igen régen ismert a térségben. Oscar Fleischer 1893-ban a Sopron mellett feltárt temetkezési helyen egy Kr. e. VIII-V. századból származó urnát talált, amelyen egy lírajátékos stilizált ábrája látható. (Fleischer 1893, 30- 32.) A római kori Pannóniában a II—III. század során elterjedt Orfeusz ábrázolásokon a híres zenészt mindig a kedvenc hangszerével, a lírával örökítették meg. A hangszertípus elnevezése a XII. században a cythara teutonica. (Panum 1970,92-93.) A közép-európai lírákkal kapcsolatban Curt Sachs felveti annak a lehetőségét, hogy az osztyák és a vogul népcsoportok által használt lírák és elnevezéseik a sumér és babiloni líra típusokkal rokoníthatóak, és a nyugat-ázsiai líra típusok a finnugor nyelvű népek által is megjelenhettek Európában. (Sachs 1942,267-268.) A másik lehetőség, hogy az Anonymus által említett cithara vagy cithern alak szintén a XI. században megjelent rövidnyakú lanttípusú hangszert jelenti. A hangszertípus kithara románé néven 1028-ból a Monte Cassino kolostor egyik kéziratából ismert. A cythara hangszernév félreértelmezésének oka az, hogy a középkori hangszerleírások sokszor egy korábbi, elterjedt hangszertípus nevével jelölik az összes rokon hangszertípust. Ugyanez a helyzet a Gyöngyösi szótártöredék 1550 előttről datálható szövegével is: „Barbitos est instrumentum musicum quod pulsatur plectro uel calamo: kyntorna, lant, Cytra, Syp.” (Melich 1898,119.) Ezzel kapcsolatban Király Péter a XV-XVII. századi hangszerelnevezéseket vizsgáló cikkében megjegyzi, hogy a szerzők inkább a latin kifejezésekhez ragaszkodva kerestek egy, olykor több magyar megfelelőt, ezért a latin hangszerneveket egymásnak ellentmondó tartalmú kifejezésekkel adták vissza, mint jelen esetben az egymás melletti lant és Cytra szó is lant jelentésű. (Király 1987, 28-48.) Király Péter arra a következtetésre jut, 23
