Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: "Ljött a nap, mit várva vártunk…" Gyermekek a jeles napi szokásokban a Balaton-felvidéken
ARRABONA 2010.48/ 1. TANULMÁNYOK Vigadozó versekkel. Refr.: Szép jelen, szép csillag, Szép napunk támad, szép napunk támad. Hol van zsidók királya, Mert megjelent csillaga. Betlehemben találják Szép Jézust körülállják. Refr. Királyok ajándékát, Aranyat, tömjént és mirhát Vigyünk mi is Urunknak, Áldott, nagy Jézusunknak. Refr. Kérjük Szűz Máriát, Kérje az О Szent Fiát, Hogy bennünket megtartson, Az ellenség ne ártson. Refr. (Z. Szabó 1979, 305-306.) A verses köszöntőkben felismerhető az iskoladráma hatása, a házszentelésnek az elnépiesedett formái, de némelyik az iskolamesterek költői tevékenységének eredményeként jöhetett létre. A háromkirályozóknak kalácsot, diót, almát, mandulát adtak többnyire, de volt, ahol kenyeret, szalonnát, kolbászt vagy néhány fillért. Az adományokon mindig megosztoztak. Vidékünkön balázsolással már egyáltalán nem találkoztunk, még töredékes formában sem, ami nem csoda, hisz már sem Sebestyén Gyula, sem pedig Jankó János nem találtak a szokásra vonatkozóan adatokat. Az esztendő szokásrendjében a karácsonyi ünnepkört követően a farsang az az időszak, amikor a gyermekeknek is jutott valami szerep, noha nem jelentős, csupán lehetőséget biztosítottak számukra a közösség táncainak megtanulására, zenei hagyományainak megismerésére, ami különösen a német közösségeket jellemezte. A tanító szervezte meg a gyermekek bálját, részben a közösség táncainak elsajátítása céljával, másrészt pedig azért, hogy távol tartsa őket a felnőttek mulatságaitól. Az egyházi esztendőben a húsvéti ünnepkör, jelesen a nagyheti alkalmak adtak újabb lehetőséget a gyermekeknek, hogy a szokásokban aktívan szerepeljenek. Ez a virágvasárnapi barkaszentelésre való előkészülettel kezdődött, ugyanis több helyen nem a sekrestyés, nem is a harangozó, hanem az iskolás fiúk mentek el virágszombaton barkát szedni, melyet virágvasárnap szentelt meg a pap. Ezt követően legközelebb nagycsütörtökön adtak feladatot a fiúgyermekeknek, akik az elnémult harangok helyett kereplővel jelezték az idő múlását, amiért több helyen tojásadományt kaptak. Azonban még ott, ahol egyébként a harangozó tekerte a kereplőt, a fiúgyermekek neki is segítettek, amit szívesen fogadott, hisz a kereplő hajtása meglehetősen fárasztó feladat volt. Nagypénteken néhány helyen őrizték még azt a céhbeli legény- és jámbor társulati szokást, amikor iskolás fiúk őrséget álltak a Szent Sírnál. Ezt a szokást az 1980-as években Felcsíkon figyelhettem meg, de itt nem fiúgyermekek, hanem legények adták az őrséget. Örvényesen és Vászolyban vi114
