Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
ARRABONA 2009.47/2. TANULMÁNYOK két város osztott rendszerben, váltakozva adta át színházát a pályázó társulatoknak (Beődy Gábor, Mándoky Béla, Bogyó Alajos). A kerület élén Somogyi Károly állt. (Márfi 2003) Ez a formáció pár év múlva, úgynevezett városi szövetségkötéssel a Pécs-Sopron-Győr-Kaposvár-Balatonfüred kerületté bővült, ahol a két utóbbi település hagyományosan nyári állomáshely volt. A millennium idején azonban Somogyi megvált Győrtől, mert az időközben (1895) átadott Pécsi Nemzeti Színház igazgatója lett. (Márfi 1995b) A századfordulót követően Győr továbbra is az itt vázolt struktúra keretei között maradt. Kovács Pál törekvései Győr színi életében Végül, de természetesen nem utolsósorban Kovács Pálnak a győri színészet életében betöltött szerepét vázolnám fel. A jeles novella- és prózaíró, lapszerkesztő, orvos és közéleti személyiség rendkívül összetett módon volt jelen Győr kulturális életében, aminek egyik fontos és meghatározó eleme Győr színészvilága. A XIX. században évtizedekig volt meghatározó egyénisége ennek a miliőnek mint színpadi szerző, kritikus, szellemi gondolkodó és közéleti, egyesületalapító és patronáló személyiség. Az 1820-as években, pozsonyi iskolai évei alatt írta első vígjátékát Egy füst alatt két lakodalom címmel, de egy helyi színpártoló egyletben is részt vett. Győri letelepedését követően Lendvay Márton vendégjátékától számítható a helyi színészetben való részvétele, 1840 novemberétől. (Sáry 2008a, 102.) Ekkor mutatták be a Magának akart másnak kért c. egyfelvonásos vígjátékát, amit 1827-ben írt. Majd aktívan rész vett a már említett Magyar Színészetet Biztosító Egylet létrehozásánál. Ugyanúgy bábáskodott az 1878-ban megalakult második színpártoló egyletnél is. Ekkor 52 színpadi mű szövegkönyvét ajándékozta a társulatnak. (Koltai 1890, 83.) Erről az egyesületről és nemes küldetéséről Kovács Pál így emlékezett vissza a Győri Közlöny 1870. november 20-i számában: „Egyike volt ezeknek a régebbiek közül a színház-egylet, feladata volt a magyar színészetet Győrött meghonosítani. Célját el is érte; mert néhány évi ápolgatás után a magyar színészetet városunkban saját lábaira segíté, úgy, hogy azóta az kisebb-nagyobb szerencsével, önerejéből képes már magát köztünk fenntartani. Az egylet maga már rég feloszlott, de eredménye köztünk él és mozog. Áldás emlékére!” (Kovács 2008,115.) Igazából színműírói tevékenységét fontos kiemelni, ugyanis 1840 novemberétől 1879 áprilisáig a győri színházban 18 színpadi művét mutatták be — 9 vígjátékot, 4 drámát, 2 tragédiát és egy népszínművet — összesen 23 alkalommal. A Három szín, a Zárdaszűz, s a már említett első színdarabját kétszer is műsorra tűzték, míg a Bizalmatlanok háromszor került színre. (Koltai 1890, 139-217.) Tulajdonképpen alig volt olyan évad, ahol a legfőbb mentor, Kovács Pál darabjait ne játszották volna. A színházi szakirodalom szerint az 1840-es években keletkeztek maradandóbb alkotásai. (Sáry 2008b, 98.) Néhány művét több vidéki színház mellett a Nemzeti Színház is bemutatta. (Sáry 2008b, 101.) Utóbbi színházban Bayer József 86
