Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Baksa Péter: Kovács Pál irodalmi munkássága a reformkor végéig
BAKSA PETER KOVÁCS PÁL IRODALMI MUNKÁSSÁGA A REFORMKOR VÉGÉIG A novellista Az irodalomtörténészek a novellaírást tartják erősségének. Tipikusan romantikus, olvasmányos, váratlan fordulatokban gazdag történeteket írt .A növendék című elbeszélésének bevezetésében — allegorikusán — maga Kovács Pál árulja el alkotói módszerét: „Előttem feküsznek egy ív fehér lapjai, mint felszántott föld, melybe még semmi mag vetve nincs... Bizony, bizony mondom nektek, az író helyzete nem a legkényelmesebb helyezet, s eltalálni írásával a közönség ízlését nem a legkönynyebb mesterségek egyike. Azért én föltevém magamban, az üres barázdákba a hasznos búza mellé virágokat is ültetni, melyek közt kedvadó szőlő is sárguljon, ...fűszerül egy-két borsszemet is fogtok lelni ültevényim között,.. .ha nehány lelkesebb hölgye honnomnak szerencsésítené munkálatimat kegyes részvételével, legyen azok közt rózsa is, ...ki vidor kedvet óhajt, megkínálhassam azt magyar barátsággal, a szőlőtő nemes levével is.”3 Témavilága az 1820-as, 30-as és 40-es évek kis- és középnemességének, értelmiségének magán- és társasági élete, többnyire szerelmi történetek: ifjú hölgyek és urak küzdelme a tiszta, szívből fakadó szerelem megélhetéséért a vagyont gyarapítani akaró szülőkkel, nagybácsikkal, nagynénikkel — kora Magyarországán, ahol sikk a sznobság; az armálissal való dicsekvés; franciául, németül beszélni, Istvánt Etiennek, Julcsát Zsülinek szólítani; német színházba járni; francia és német regényeket olvasni; öltözködésben külföldet majmolni; ősökkel dicsekedni; kinevetni a gőzhajót; a reformoknak ellenállni, mert „fizetés alá vonnák a nemes embert”; mert „a Duna-híd örökös járomul szolgálna a Duna fölött”. Ugyanakkor jelen van mindennek az ellentettje, a másik Magyarország: a reformokért, a Széchenyi törekvéseiért lelkesedők; a magyar irodalmat pártfogoló, a magyar nyelv használatáért küzdő jegyzők, tiszteletesek, jurátusok stb. A hívatlan orvos befejező, újévi jókívánságai megfelelnek egy reformkori programbeszédnek: „Kívánom hát, hogy borod avuljon, de gazdaságod egy szép ifjú menyecskével újuljon, — ám avuljon armálisod is, csak gondolkodásod a kor szelleméhez újuljon, — valamint avuljon búd, de újuljon örömed, — s avuljanak száraz mocsáraid, mint az ó kút, hogy új haszonnal újulhasson erszényed! — Derüljön átaljábanúj élet, új fény kedves hazánkra! Újuljanak útjai, újuljon nyelve! Szóval annyi újság legyen benn, hogy a drága külföldiek nélkül — ellehessünk. Éljen a haza atyja! éljenek annak lelkes oszlopi, éljenek bájos virági is — honi szépeink, s viruljanak örökös újságban; de nem ám minden heti új ruhában, — hanem forgassanak honi újságokat, ápolják a nyelvet, s fűzzenek lelkesebb bajnokinak meleg részvétünkből egy soha nem hervadó új koszorút!...”4 Kortársai és a konszolidált korok kritikusai elismerték realista, a XIX. század társadalmát valóságosan ábrázoló módszerét; a szocialista időszakban kritikai hangvételének hiánya miatt azonban elmarasztalták. Pedig Kovács Pál nemcsak a történetek igazságával bírált, ha szükséges volt, ki is mondta, vagy ki is mondatta véleményét. Pl. A polgárleány című novellában így: „Egy magyar nemes mindig lealacsonyul, ha polgár házból házasodik — egy polgár leány mit is várjon mesterlegénynél egyebet, ki fejkötő alá segítse.” Ugyanebben az elbeszélésben a polgárleányt 39
