Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Mészáros András: Csató Pál és a triumvirátus vitájának tanulságai
ARRABONA 2009.47/2. TANULMÁNYOK a polgári életet bemutató színműveket helyezte előtérbe (a Megházasodtam című háromfelvonásos vígjátéka húsz évig volt műsoron). 1836-ban elkezdődtek (vagyis inkább folytatódtak) anyagi gondjai: sorra dugába dőltek tervei; a trimvirátus nem támogatta azon szándékát, hogy az Akadémián belül nyerhessen el állandó állást. 1837 őszén Pozsonyba költözőt, miután elvállalta Orosz József meghívását a Hírnök című laphoz. Innét még egy elkeseredett kísérletet tett a Nemzeti Színház dramaturgiai állásának elnyeréséért. Bajza azonban keresztülhúzta ezt a tervét is, mert a triász a közös ügy elárulásának vette, hogy Csató az aulikusnak tartott laphoz szerződött. Csató érveit, miszerint a létszükség hajtotta erre, nem fogadták el, és a lappangó ellentétek felszínre törtek. A triumvirátus ellen már korábban is kialakultak csoportosulások. Az első a Kritikai Lapok miatt (ebbe tartoztak Almási Balogh Pál és Sámuel, Pyrker, Rumy, Szalay László, gr. Eötvös József, gr. Majláth István, Munkácsy, Garay János, Döbrentei Gábor), egy másik az ún. Aurora-pör miatt (Horváth István, Szemere Pál). Ezenkívül a triumvirátust támadások érték az Akadémiánál, a Nemzeti Színháznál, a kritikában való visszaélések, részrehajlás, pártoskodás miatt is. Csató azzal, hogy 1838. február 13-án „Magyar hírlapok heti szemléje” címmel kritikai rovatot indított a Hírnökben, valójában ennek a több fronton folytatott harcnak is az élére állt. Csatónak erre megvoltak a személyes okai (nyíltan és többször kimutatták vele szemben, hogy nem bíznak benne; meggyanúsították politikai álláspontja miatt; megalázták az állásokért való folyamadásakor stb.), de megvolt az irodalomkritikai indíttatása is. A triumvirátus ennek ellensúlyozására a Figyelmezőben rovatot indított az „Athenaeum miatti zajgások” címmel, amelyben azonban hamarosan eluralkodott a személyeskedés. A polémiában a triász bevetette egész hatalmát (nem tartózkodva még az olyan módszerektől sem, hogy a velük szimpatizáló színészekkel Pesten a színpadon gúnyoltassák ki Csatót). A betegeskedő Csató 1839 végén be is fejezte a szemleírást, visszavonult,5 ami a kortársak szerint a vereséggel volt egyenlő. Egy évvel később veszedelmes lábbetegsége (Csató az amputálást elutasította) valamint tüdőbaja miatt ágynak dőlt, és fiatalon, 36 éves korában meghalt. ~k ~k к Ha a vita tanulságai érdekelnek bennünket, akkor az ilyesfajta tematizálás megköveteli, hogy elvonatkoztassunk az egyik vagy a másik félnek az irodalmi közéletben és a tradíciókban kialakult és megkövesedett képétől. El ugyanis az a hagyomány, amely a vitát egyoldalúan az Athenaeumban és a Figyelmezőben közreadott cikkek logikája és betűje szerint foglalja össze.6 Egyrészt tehát egybe kell vetni az Athenaeum és a Figyelmező cikkeit a Hírnökben és a Századunkban megjelent írásokkal (így állapítva meg az egyik vagy a másik fél állításainak megokoltságát), másrészt ki kell vonnunk belőlük azt a tartalmat, amely szélesebb jelentéssel bír. Bármennyire személyes és személyeskedő volt ugyanis a vita, benne felszínre vetődtek és megfogalmazódtak olyan elvek is, amelyek irodalom és politika viszo-20
