Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009. 47/ 1. TANULMÁNYOK A felsoroltak közül Dallos Miklós — esztergomi kanonokként szülővárosába viszszakerülve -1623-tól haláláig győri püspökként tevékenykedett,48 öccse Győr vármegye szolgabírája, majd alispánja volt,49 sógora egyszer, annak vője háromszor is viselte a városbírói tisztséget50 — vagyis a család tagjai a városban, a vármegyében és az egyház életében is jelentős szerepet töltöttek be a XVII. század első felében. A Grebechy család további tagjai közül Grebechy Gergely házastársa, Septey Anna 1603-ban, vője Vincze Lukács 1606-ban, Grebechy Gáspár deák felesége Angarano Ilona 1632-ben tett utolsó rendelést.51 A Kapra család tagjai közül Kapra István 1608- ban, Kapra Pál özvegye 1613-ban, Kapra Balázs vője, Pesti Imre deák 1611-ben, Kapra Erzsébet Vajda András kalmár özvegyeként 1624-ben készített végrendeletet52 — közülük Balázs és István is viselte a városbírói tisztséget, (vö.: Gecsényi 2008, 162.) A Torkos család tagjai által készített végrendeletekből pedig tucatnyi maradt fenn: így Istváné 1626-ból, Imréé 1627-ből, Péteré 1629-ből, az utóbbi özvegyéé 1634-ből, Torkos Jánosé 1640-ből, Andrásé pedig 1645-ből.53 És a sort még jó néhány névvel kiegészíthetnénk... E személyek végrendeleteiből, valamint a családjaikkal foglalkozó szakirodalomból szemléletes képet kapunk a város életét irányító elit családi kapcsolatairól: az eredetileg mészáros mesterséget űző Kapra és Torkos fivérek, valamint Dallos Pál — az utóbbiak nemesi címet is szereztek az 1580-as évek végén — hogyan kerültek rokoni kapcsolatba tekintélyes nemesi családokkal, együtt gyarapítva — főként kereskedelemmel foglalkozva — tovább a családi vagyont, mely esetenként — amint az például Virgilio Beccaria és Torkos Ilona házasságánál látható — egy tekintélyes vagyonú, idegen származású vő révén is bővülhetett; ez utóbbi számára viszont e házasság a politikai karrier alapjait vetette meg.54 Az azonos tevékenységet végző családból való házastárs-választás, mint lényeges szempont leginkább az iparosoknál figyelhető meg. Ez érthető is, hiszen itt az egyén érdeke — a műhely felszerelésének átmentése, további kihasználása — és a céh érdeke egybeesett. Bár forrásaink jelentős részében a feleség leánykori vezetékneve hiányzik, található néhány példa e jelenség illusztrálására az első párválasztásnál is: így tudjuk pl., hogy a valószínűleg 1646-ban Szíjártó György házastársaként végrendelkező Kata asszony Szíjártó Antal leánya volt;55 az 1686-ban testáló Szabó Ilona pedig kétszer is „szakmabelihez” ment férjhez: előbb Szabó Pál felesége lett, majd pedig Szabó Mártoné.56 Ez a szándék sokkal világosabban kivehető forrásainkból a másodszor házasuló nők esetében, hiszen itt gyakran említik teljes nevén mind az első, mind a második házastársat. Az 1606-ban testáló Magdolna asszony először Szabó Márton házastársa volt, most Szabó Miklós felesége;57 az 1653-ban Varga Pál özvegyeként végrendeletet tevő Jámbor Dorottya pedig korábban Varga András felesége volt.58 Érdekes példaként említhetem az 1631-ben Szücz Mihály özvegyeként végrendelkező Erzsébet asszonyt, aki több hagyományt is tesz vője, Szücz Pál számára, és házát is neki és feleségének rendeli. Figyelmesen tanulmányozva forrásunkat kiderül, hogy ez utóbbi nem a lánya a testálónak, hanem az unokája, Kata asszony. Hogy az unoka apja is szűcs volt-e, az nem derül ki a végrendeletből. (Horváth 1996,16-17.) Az iparosok házasodási szokásait vizsgálva még egy érdekes jelenségre szeretnék utalni: a „rokon szakmák” képviselői közötti összetartásra. A szakirodalomból tudjuk, hogy a szíj-, pajzs-, nyereg- és lakatgyártók, valamint a csiszárok 1601- től közös céhet alkottak Győrött (Gecsényi 2008, 99., 105.); így Czisar Piroska 60
