Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Múzeológia - Közművelődés - Trugly Sándor: Jöttek-mentek. (Langobardok és avarok a Kisalföldön, régészeti kiállítás, Győr, 2008)
Trugly Sándor JÖTTEK - MENTEK (Langobardok és avarok a Kisalföldön, régészeti kiállítás, Győr 2008) Nagyszabású, nemzetközi összefogással létrejött, háromnyelvű (magyar, szlovák, német) régészeti tárgyú időszaki kiállítás nyílt 2008. október 9-én Győrben a Xántus János Múzeumban, melyet a szépszámú közönség és a szakma képviselői előtt Vida Tivadar, az ELTE Régészettudományi Intézetének docense nyitott meg. Hozzá ízléses, szép kivitelű kiállítás vezető készült (Győr, 2008) melyet gazdag, színes képanyag tesz még szemléletesebbé. A kiállítás azóta sikeresen bemutatkozott Révkomáromban (Duna Menti Múzeum) és Pozsonyban (Régészeti Múzeum) is. E kiállítás megálmodói, rendezői és forgatókönyvének, ill. katalógus szövegeinek szerzői (Tomka Péter, Jozef Zábojník, Bíró Szilvia, Molnár Attila, Vaday Andrea, Nagy Andrea, Takács Miklós, Trugly Sándor, Horváth Eszter, Daróczi- Szabó László és Pesti Krisztina) munkájuk során jórészt az utóbbi évtizedek legjelentősebb kisalföldi, főleg Győr-Moson-Sopron megyei régészeti ásatásaira támaszkodtak, melyek kiemelkedő leletei annak idején az egyes nagyberuházások, autópálya-, illetve bevásárlóközpont építkezések során kerültek elő. Ezen kívül szerepelnek a kiállításon a Kisalföld szlovákiai részein feltárt legjelentősebb régészeti együttesek is, ezek közül kiemelkedik a Révkomárom területén a VIII. századi avar nemesi középréteg hagyatékát kárpát-medencei szinten reprezentáló későavar temető a Hajógyár szomszédságában. A kiállításon a látogató tulajdonképpen az V-IX. századi, népvándorlás kori Kárpát-medence két jelentős szerepet játszó népességével, mégpedig a germán eredetű langobardok és a keleti származású avarok történetével, ill. a régióban előkerült legújabb régészeti leletanyagukkal ismerkedhet meg. A „hosszú szakállú” langobardok régészeti kutatása már 1885-86-ban megkezdődött, hiszen a megyében ekkor tárta fel Sőtér Ágost a Bezenye-papréti temető első sírjait. Tomka Péter bevezetőjéből a kiállítás látogatója megtudhatja, hogy a langobardok népe az Elba torkolatához közeli őshazájából az V. század folyamán fokozatosan érte el a Duna vonalát (488 körül), majd később megszállta Pannónia észak-nyugati területeit. Amint Bóna István írja: „A nép tömeges áttelepedésére csak 546/47-ben került sor, ekkor az egész Dunántúl és Burgenland a langobardok politikai uralma alá került... A langobard királyok székhelye 546 után feltehetően a Kisalföldön volt, a Rába-Répce-Marcal vidéken.” (Bóna 1974, 30-31.) Egy részük felvette a kereszténységet, majd rövid idő elteltével Alboin királyuk vezetésével az avarok elől menekülve 568 húsvétját követően, Itáliában kötnek ki, ahol Lombardia máig őrzi a nevüket. „Ha nem lenne róluk egyetlen sor sem leírva, akkor is, pusztán a régészet eszközeivel kimutatható lenne, hogy a 6. század közepe után nem sokkal Pannóniából eltűnik egy jellegzetes régészeti kultúra, ami ugyanakkor Itáliában jelenik meg és alakul tovább” — szögezi le Tomka Péter. A langobardok mélyre ásott sírjait (akárcsak az utánuk itt élt avarokét) igen gyakran kirabolták a Kárpát-medencében, melynek célja minden korban általában a legértékesebb (többnyire az aranyból és ezüstből készült) leletek megszerzése volt. Ennek ellenére, már a legkorábban megismert lelőhelyekről (Bezenye, Veszkény, TRUGLY SÁNDOR__________________________________________________________JÖTTEK - MENTEK 247
