Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Kiss Melinda: Az emlékezés színei Giczy János festészetében
ARRABONA 2009. 47/1. TANULMÁNYOK Kemény, sokszor zord szürkével átitatott színvilága az 1980-as évekre enyhül, majd finomabb, könnyedebb átmenetek jellemzik. Ábrázolásmódján is redukál. Olyan sajátos képi formanyelvet hoz létre, ahol témaválasztása egyszerű, kevés elemből építkezik, azokat is folyamatosan ismétli, mégis jelképrendszerének értelmezési lehetőségei tágulnak. A táj- vagy cselekmény ábrázolása egyre inkább elszakad a tér és idő dimenziójától, jelképpé válik. Ehhez járul hozzá a hetvenes évektől egyre gyakrabban alkalmazott oltárforma, mely egy újabb értelmezési dimenziót teremt a képen.1 Az oltárforma, mint hordozó egyrészt felerősíti a képi témák szimbolikus vonulatát, transzcendens jellegét, utalhat az ábrázolás szakrális párhuzamára (például a búza és a szőlő az eucharisztiára). Másrészt a főtéma mellett az oltár lábazati, koronázó része — és ha van —, a melléktáblák mezői is újabb kiegészítő elemekkel járulnak hozzá a mondanivalóhoz. A régi asszonyok emlékére című táblakép (2. kép) egyszerű háromtagú felépítmény. Az apró koronázó timpanon a kompozíció része ugyan, de nem tartalmaz ábrázolást — az ég folytatása. Háromszög alakján keresztül mégis asszociálunk valamiféle magasabb rendű szakrális jelenlétre (Isten szeme). A lábazati rész konkrétabb jelentéstartalommal bír: utal a középkép jelenetére — bár a téma nem egyértelmű, talán teregetés a szabadban. Ami lényeges ebből, hogy a festményen szereplő attribútum-jellegű vászonterítő a lábazaton effektive jelenik meg, ezáltal a falusi asszonyok mindennapos használati eszköze egyfajta ereklyévé módosul. Az Örökség című 1983-as számyasoltáron (3-4. kép) azonban megfordul az előbb említett hordozó és kép viszonya: maguk a fatáblák (az egykori asztallap darabjai) alkotják a festmény témáját. A középkép, a melléktáblák külső festett felületei és a kis faragott rózsa a szalaggal csak asszisztálnak a mondanivaló kibontakozásához. Különleges egyveleg ez a festészet, a szobrászat és az építészet határmezsgyéjén. Az első síkszerű ábrázolásmódjával, a második tárgyiasult jellegével, a harmadik architektonikus felépítésével járul hozzá a műalkotás egészéhez. De különleges egyveleg ez a mondanivaló szempontjából is. A művész írott formában tudtára adja a nézőnek, hogy a fatábla fedele és alsó lapja régi asztallapból készült, melyben dédapjának sa-228 2. kép Régi asszonyok emlékére, 1984, olajtempera, farost, 140 X 77 cm. (Soproni Múzeum, ltsz: 98.2.1. Fotó: Bolodár Zoltán, 2009.)
