Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből. III. 1903
ALMASI TIBOR ÉVRŐL-ÉVRE FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL III. 1903 1903. február 7-én kelt határozata értelmében „április hó 1-től kezdve három évre festőműtermül bérbe adja” az alkotónak, azzal az engedménnyel, „hogy az épületen esetleg átalakításokat tehessen...”55 A Radó-szigeten álló régi sörházat a festőművész saját céljainak megfelelően építtette át és rendezte be: „Az új gazda ügyes üvegtetőt konstruált a régi falak fölé, mely felülről vesse be a szükséges világosságot, tarka függönyökkel borította be a nedvesebb, nyirkosabb helyeket, tarka színvázlatokat helyezett ide is oda is festői rendetlenségben, szóval a rozzant, öreg építmény egy bohémtanya üde fiatalságát öltötte fel.”56 Az átalakított s kidekorált új műteremben illetve festőiskolában lázas munka vette kezdetét. Az évvégére Benes Pál, és rajta kívül meghívott vendégként Holló Alajos, illetve az iskola két tehetséges növendéke, Mocsári K. (?) és Korn Vali már a győri nyilvánosság elé is léphettek műveikkel. „Benes Pál festőművészünk sétatéri műtermében érdekes kis képkiállításban lesz részünk december 15. és december 31- ike között — tudatta az eseményt a Győri Hírlap. A kiállítást Benes Pál és Holló Alajos főreáliskolai tanár rendezi saját műveikből, többnyire győri vonatkozású tájképekből és néhány zsáner képből, úgy, hogy körülbelül száz kép lesz együtt. Megtekinthető délelőtt 9 órától délután 3 óráig.” A tárlat — fűzte még hozzá az információhoz a híradás — „három szempontból is figyelemre méltó”: nincs belépődíj „s ingyen megtekintheti bárki, a ki eredeti festmények iránt érdeklődik,” a képek megvásárolhatóak „s így karácsonyi ajándéknak felette alkalmasak,” és végül a művek „rendkívül olcsók, úgy, hogy minden nagyobb anyagi megerőltetés nélkül akárki meglepheti hozzá tartozóit egy-egy eredeti festménnyel...”57 A művészkörökben bevett szokású műterem-kiállítás rendezését Holló Alajos, és tanácsadóként Molnár Jenő végezte. „Holló Alajos — tudjuk meg e felelősségteljes munkáról — vizsgáló szemeivel nyugtalanul nézi végig a falakat, felemel egyet-egyet halomban heverő művei közül, odatartja a falhoz és keresi a helyet, a hol legjobban érvényesülne; majd Molnár Jenővel, ki iparművészi érzékét adja kölcsön az elrendezéshez, meg megragad egy-egy nagy Benes-képet, hogy gördülő állványon tolva ide-oda számára a terem legjobb helyét megtalálja. Még minden csak mozog, a tárlat képe változik percről percre, majd túl élénk az egyik fal, majd túl szigorú, itt üti egyik kép a másikat, ott rossz a világítás... aztán rendbejön minden, mennek egy lépéssel odébb és holnap megnyílik mégis, hogy megtekinthesse mindenki, a kit a művészet és különösen a köztünk élő művészet érdekel.”58 Benes Pál betegsége miatt a kiállítás megnyitása elhalasztódott egy nappal, és december 16-ikára tevődött át. A „nagy érdeklődés”59 kísérte tárlatról megjelent számos beszámoló írásból nem csupán Benes és Holló egyes műveinek tartalmáról, mondanivalójáról értesülünk, hanem olyan háttér információk birtokába is jutunk, amelyek eligazítással szolgálnak arra, hogy a festmények, akvarellek mikor és milyen élmények hatása alatt születtek. A híradásokból kitűnik, hogy a kiállításon Benes Pál olyan kompozíciókkal rukkolt elő, amelyek híven és érzékletesen tükrözték addigi művészeti tevékenységét. Az alkotások között voltak korai zsánerképek, mint a Tempi passati („A kurtakocsmában gubbasztó elzüllött férfiú, kin a jobb idők kétségtelen jele látszik, az életből ellesett alak. Az asztala mellett a kaszirnő ül, érzéki mosolylyal, de a flegmatikus férfiú arczán ott ül a felelet: nem... Éles megfigyelésre vall a férfi arckifejezése és alapos tanulmányra a világítási hatás, a melyet a pislogó gyertyával ér el a művész”), 217
