Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből. III. 1903
ARRABONA 2009.47/1. TANULMÁNYOK májusi bemutatóra szánt metszeteket nem ezen, hanem az őszi, a helyi művészek kiállítása keretében tárják majd a nagyközönség színe elé. A gyűjteményi tárlatra a művészeti alkotások felmérése és kiválogatása már április végén megkezdődött. A rendezőbizottság első lépésként felkereste a gazdag és értékes műtárgykollekcióval rendelkező pannonhalmi apátságot, ahol Fehér Ipoly főapát beleegyezését adta ahhoz, „hogy a műtárlatra Pannonhalmáról is hozzanak képeket.”16 A kiállítás anyagának begyűjtésére 1903. május 28-án került sor.17 „A tavaszi műtárlat képeit — írta ekkor a Győri Hírlap — ma szállították be a vármegyeházára, hol a bizottság reggel óta szakadatlanul dolgozik a képek átvételén és elhelyezésén... A képeket Benes Pál, Pálos Ede, Hegedűs Izidor, Kari Lajos és Molnár Jenő veszik át, ők fáradnak a rendezés utolsó, de legnehezebb munkájában, a kiállítás elrendezésében.”18 A kiállítás utolsó előkészületeiről tudósító hír mellett a Győri Hírlap ugyanott közreadta a „kiállítás értékes anyagát” a szervezők rendelkezésére bocsátó magánszemélyek és intézmények névsorát, amelyben ott szerepelt többek között gr. Laszberg Rudolf főispán, Petz Lajos a műgyűjtő főorvos, gr. Széchenyi Miklós győri püspök, a Vármegyeháza, a győri állami főreáliskola, a pannonhalmi apátság stb. A műtárlat megnyitása előtt a végrehajtó bizottság Ruschek Antal kanonok elnökletével megtartotta — immár a kiállítás helyszínén, a vármegyeházán — utolsó találkozóját, amelyen „gyönyörűséggel konstatálta a műtárlat fényes művészi sikerét.”19 Az ülésre és a kiállítás bejárására meghívót kapott a három győri újság, a Győri Hírlap, a Dunántúli Hírlap és a Győri Napló munkatársa is, akik a maguk szempontjai alapján kommentálták a nagyszabású kultúreseményt. A személyi összefonódások okán20 a kiállítás hivatalos sajtótámogatójának számító Győri Hírlap a tárlat egyediségét és a műveket kölcsönzők nagyvonalúságát s áldozatkészségét, míg a Dunántúli Hírlap a „gondos” rendezést tartotta méltónak és szükségesnek kihangsúlyozni beharangozó rövid írásában.21 A Győri Napló munkatársa hosszabb ismertetőben foglalta össze benyomásait a tárlatról. Elismeréssel nyilatkozott a nagybizottság és végrehajtó bizottság szervezőmunkájáról („igaz elismerésre méltó munkát végeztek”), a kiállítás figyelemre méltó színvonaláról („a képek sokasága és művészi becse első rangú”), ám szóvá tette azt a jogosnak tűnő észrevételét is, hogy a rendezők a kimondottan kulturális eseménybe „belekeverték a politikát,” amennyiben „a bizottságba beválasztották a kormány szubvenczionált lapjának [tudniillik a Győri Hírlap] szerkesztőjét s reá bízták a reklám csinálás művészetét. Bizottsági tagságra mi nem reflektáltunk — folytatja a szerző -, de elvárhattuk volna a rendezőségtől, hogy mi is informálva legyünk a rendezés dolgairól s nem egy lapra támaszkodva politikai színezettel relkamíroztassák alkotásukat.”22 A kiállítás hátterébe is némi bepillantást nyújtó sajtókritikai észrevétel után a győri művészeti tárlat megnyitására — a szokásos ünnepélyes keretek között — 1903. május 31-én került sor a vármegyeháza dísztermében.(1. kép) „Ünnepi hangulatban, díszes, előkelő közönség jelenlétében nyílt meg a győri tavaszi műtárlat — írta beszámolójában a Győri Hírlap. ... A megnyitást megelőzőleg már megtelt a kiállítás mindkét helyisége. Megjelentek a város előkelőségei, szép hölgyei, polgári és katonai notabilitásai.”23 208
