Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Galavics Géza: Adatok a győri püspökség és káptalan barokk-kori művészetpártolásához. Előkép, vázlat, kópia és parafrázis kérdése egy Maulbertsch vázlat azonosítása kapcsán
ARRABONA 2009.47/1. TANULMÁNYOK 102-103. Nr. 88.) Egy másik osztrák művészettörténész, Elfride Baum a bécsi Barockmuseum katalógusában (1980) átvette ugyan Garas Klára megállapításait, de a pápai/győri oltárképen mégis felismerni vélte Maulbertsch egy másik képének hatását, azaz nem tartotta kizártnak, hogy a vázlat elkészítése mégis megelőzte az oltárkép megfestését.45 Legutóbb Monika Dachs (2003) pontosította, s fejlesztette tovább a korábbi Maulbertsch-kutatók megfigyeléseit, s a vázlat előképéül szolgáló oltárképet egy XVII. századi ismeretlen festő — egy XVIII. század eleji oltárba foglalt — képeként írta le, némi kétellyel a vázlatnak a pápai főoltárképhez kapcsolhatósága iránt. (Dachs 2003, II. 351.) Közben, párhuzamosan az osztrák Maulbertsch-kutatásokkal, a magyar kutatás a győri Szent István oltárról s annak oltárképéről hozott új eredményeket. Magáról az oltárképről a magyar művészettörténetírás derítette ki — Sandrart nyomán elindulva —, hogy azt a német arcképfestő Benjamin Block készítette 1659 táján mecénása, Nádasdy Ferenc költségén, eredetileg a győri ferences templom számára. Onnan hozták át 1763 körül a győri székesegyházba, ahol a templom modernizálásakor, 1772-ben Melchior Hefele tervei alapján új, oszlopos oltárba foglalták.46 (16. kép) A magyar és az osztrák kutatás eredményei eddig nem találkoztak. Úgy vélem, érdemes összekötni a kettőt. Ugyanis nem igen akad a Maulbertsch-oeuvre-ben olyan, más művésztől származó festmény-előkép, amelyre Maulbertsch — megtartva az eredeti kompozíciót — festőileg ennyire elevenen reagált volna, mint a győri Szent István oltárképre. Maulbertsch, aki nem járt Itáliában, de az itáliai és a németalföldi művészeti hagyományt az akadémiai vagy más, Bécsben dolgozó mesterektől s ott elérhető műveik vagy metszetek révén ismerte meg, úgy alakította ki nagyhatású és eredeti stílusát, hogy az őt ért hatások részelemeit integrálta művészetébe. A bécsi Barockmuseum vázlatán azonban nem egyszerűen lemásolta a több mint egy évszázaddal korábbi győri oltárkép kompozícióját, rögzítette a maga számára annak fő elemeit, hanem jól érzékelhetően megérintette őt s kifejezetten inspirálta az oltárkép festői felfogása, s erre reagálva friss szellemű, kitűnő kvalitású, korához képest is modern parafrázist készített. Ki volt az a festő, akinek műve Maulbertschben ilyen erőteljes visszhangot keltett? Benjamin Block (1631-1690) egy Lübeckből származó, németalföldi iskolázottságú portréfestő, aki fiatalon, Itáliába igyekezve Bécsben néhány évre a neves magyar mecénás, Nádasdy Ferenc szolgálatába állt s számára nem csak portrékat, de néhány oltárképet is festett. Ezek közül csak győri oltárképe maradt fenn, amelyet minden bizonnyal egy Rubens-körből származó előkép nyomán festett. Maulbertsch tőle nemcsak az alakok beállítását, a brutális támadók háromszögében leroskadó szentre fókuszáló csoportfűzést vette át, hanem korrigált is rajta, a baloldali martalóc figuráját befelé fordította s általa a jelenet drámaiságát fölerősítette. Ugyanezt a célt szolgálta a kompozíció átlós fény-árnyék megosztásának átvétele is, de az oltárkép sötét hátterének nehéz tömbjét a vázlaton, mint forgószél kavargását adta vissza. A bécsi olajvázlaton ugyanakkor nyoma sincs egy leendő mecénás megnyerését célzó szándéknak. Csak a súlyos korabarokk kompozíció szabadon áramló festői átértelmezésének, a fénnyel átjárt és színfoltokká vált formák szinte teljes feloldódásának. Ez a fajta festői szabadság, a formáknak akár öncélú használata tette vonzóvá a virtuóz barokk mesterek műveit az impresszionistáktól kezdődően a modern művészek számára, s tette vonzóvá Maulbertsch alakját például 190
