Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Galavics Géza: Adatok a győri püspökség és káptalan barokk-kori művészetpártolásához. Előkép, vázlat, kópia és parafrázis kérdése egy Maulbertsch vázlat azonosítása kapcsán
GALAVICS GÉZA ADATOK A GYŐRI PÜSPÖKSÉG ÉS KÁPTALAN BAROKK-KORI... Az écsi plébániatemplom főoltárképe Ebben a művészeti környezetben készült a Maulbertsch győri megbízásához kapcsolódó ötödik oltárkép is, az écsi plébánia templom Szent István ábrázolása. (13. kép) Az oltárképek közül egyedül ennek maradt meg az olajvázlata. (1. kép) Ez a vázlat, éppúgy, mint a vele szinte egy palettáról való berlini szentélymennyezet-vázlat is (2. kép), oly festői erővel s a fénynek oly intenzív sugárzásával szól, mint Maulbertsch egy-másfél évtizeddel korábban készült monumentális falképei. Az 1770-es évektől ez a fajta festői intenzitás már csak a vázlatokon élt tovább, az ezek nyomán készült falképeken és táblaképeken már nem. A lehiggadás mindkét műfajban a fényárnyék ellentétek tompítását, az egyenletesebb megvilágítást, a határozottabb formaadást, pontosabb részleteket s visszafogottabb mozdulatokat jelent. Ez jól érzékelhető a székesegyház szentélymennyezetének falképein és az écsi templom Szent István oltárképén is. Az oltárkép megrendelője, Schogg Kristóf kanonok, ahogy szokás volt, nyilván jóváhagyta, approbálta a vázlatot, s a kész oltárképen ezt a kompozíciót várta vissza, kidolgozva. Nem volt oka a csalódásra, különösen, ami a képszerkezetet s az alakbeállításokat illeti. Ebben az oltárkép hűen követi s adja vissza a vázlaton rögzítetteket. A festői kifejezésben azonban a vázlat kivitelezője meg sem közelítette a modello festői intenzitását. Bizonyos, hogy nem maga a Mester festette, ahogy a győri székesegyház mellékoltárait sem. Sokkal többet azonban nehéz a mű eredeti festői megoldásairól szólni, mert a képet, valószínűleg az utóbbi félévszázadban, „restaurálás” címén nagymértékben átfestették, „feljavították”. Oly módon, hogy a három főalak körvonalát követve a régi festékréteg fölé az eredeti színekhez hasonló, de teljesen új festékréteget húztak. Emellett számos helyen az alakok rajzát is felerősítették, s ahol az eredeti rajzot nem találták eléggé határozottnak, ott a képbe bele is festettek. (14. kép) Legrosszabbul a koronát tartó angyal járt, akit szinte teljesen elfed a sok javítás, s legjobban talán még Szent István, akinek térdelő, zárt körvonalú figurájából az arcon, a sujtásos magyar ruhán és a koronázási paláston a felrakott fények, fényjátékok változatos skálája őrizte meg leginkább a kép hajdani festői elevenségét. Az écsi főoltárkép Szent Istvánjának karaktere a győri székesegyház szentélymennyezetére festett Szent Istvánéhoz hasonló. Különbségeik a falkép és táblakép műfajának, s a nézővel való találkozás eltérő térbeli viszonylatainak különbségéből adódnak. 185 13.kép Maulbertsch tanítványa: Szent István felajánlja a koronát Máriának, 1772-74. (Ecs, plébániatemplom, főoltárkép)
