Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Galavics Géza: Adatok a győri püspökség és káptalan barokk-kori művészetpártolásához. Előkép, vázlat, kópia és parafrázis kérdése egy Maulbertsch vázlat azonosítása kapcsán
ARRABONA 2009. 47/ 1. TANULMÁNYOK bravúros fény-árnyék hangsúlyokkal kiemelve a földi régió szereplői. A lapot rajzi és festői értékeinek gazdagsága már Maulbertsch életében vonzóvá tette a kor főrangú rajzgyűjtői előtt. Már 1792 előtt a kifinomult ízlésű kortárs bécsi gyűjtő, Joseph de Ligne herceg gyűjteményében volt,4 s onnan került Albert herceg gyűjteményébe. Maulbertsch-monográfiájában Garas Klára kísérelte meg a rajzot konkrét magyarországi megrendelőhöz s helyszínhez kötni. 1768 áprilisából ismeretes egy, Maulbertsch későbbi mecénásához, Esterházy Károly egri püspökhöz írt levél, amelyben építésze a püspöknek Bécsből egy Maulbertsch-vázlatot küld, s arról is referál, hogy a festő a munkát tavasszal tudná elvégezni. Bár a levélben sem a rajz témája, sem a tervezett munka helyszíne nincs megnevezve, Garas Klára feltételezte, hogy a rajz a régi egri székesegyház szentélyének tervezett kifestésével állhat kapcsolatban, mivel a püspököt ekkortájt egri palotája és a régi székesegyház díszítésének kérdése foglalkoztatta.5 Ez az attribúció azonban nemrég vita tárgya lett, s Monika Dachs ugyanezt a rajzot egy másik Maulbertsch-mű, a komáromi jezsuiták 1760-ban elkészült Szent István mennyezetképével hozta kapcsolatba. (Dachs 2003, Bd. I. 131-132.) E feltételezés is egy írásos adat és a bécsi rajz egymásra vonatkoztatásából született. A közvetlen összevetésre itt sem volt mód, mert Maulbertsch komáromi munkái elpusztultak. Monika Dachs azonosítási kísérlete így a rajz és a jezsuiták Annuáriumában 1760-ból fennmaradt latin nyelvű leírás összevetésére épült. Mindkét kutató az 1760-as évekre datálja a rajzot, de az írott szövegek és a vázlat összevetéséből egyik esetben sem vonható le egyértelmű következtetés az egyik vagy a másik attribúció mellett. Mivel ehhez további adatok szükségesek, az Albertinában őrzött rajz megrendelőjének, tervezett helyének kérdése továbbra is nyitott.6 Maulbertsch másik két, Szent Istvánt ábrázoló vázlatához nem kötődik az Albertina-beli rajzhoz hasonló, határozott azonosítási kísérlet. Közülük a korábbi, az augsburgi, 1752-54 körül készült, s Maulbertsch egészen fiatalkori művei közé tartozik.7 A festő a magyar ruhás Szent Istvánt erős fény-árnyék ellentétekből kibontakozó, extatikus látomás középpontjába állította, és széles, színpadias gesztusokkal ábrázolta. A Szent István ábrázolások közt szokatlan a vázlat ikonográfiája: angyal hozza az égből Szent István koronáját, lent egy másik a jogarral és az országalmával várja, s hiányzik róla a Madonna alakja. A fiatal Maulbertsch, aki ezekben az években először került kapcsolatba magyar megrendelőkkel, még nem ismerhette a Szent Istvánról szóló magyar képi hagyományt. A legendának ez a képi értelmezése későbbi Szent István ábrázolásain nem tér vissza. Sem a kompozíció megrendelőjét, sem pedig a helyet nem ismerjük, ahová az oltárképet szánták. Hans Tintelnotnak 1951-ben, még a második világháború után meginduló Maulbertschkutatások előtt megfogalmazott véleménye, hogy a vázlat Maulbertsch pápai vagy szombathelyi munkáihoz készülhetett, nem filológiai vizsgálaton alapul, inkább csak annak jelzésére szolgált, hogy a kép magyarországi megrendelő számára kellett, hogy készüljön.8 Garas Klára a vázlatot — stíluspárhuzamok alapján —1754 körűire datálta (Garas 1960,202, Kát. 68.),9 arra az időpontra, amelyben Maulbertsch első, névről ismert magyarországi mecénásával, a veszprémi kanonok Dubniczay Istvánnal találkozunk. О volt 1754-ben a veszprémi püspökség területén található zirci templom főoltárképének (Mária mennybemenetele) megrendelője. (Garas 1960. Kát. 51.) De hogy a zircieknek további tervei is lehettek Maulbertsch-csel, azt jelzi, 170
