Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Sziárdfy Zoltán: Jézus pere
SZILARDFY ZOLTÁN JÉZUS PERE Arimathiabeli József. Oh, mely szégyen és gyalázatos dolog, hogy egy városban nem találtatik olyan ember, ki az ártatlanokat megoltalmazná. Joram. Miért engedjük meg, hogy ez az igaz ember az ő igazságáért meghaljon? Ephiberes. Vagy igaz, vagy nem igaz, mindazonáltal megölettessék, mivelhogy az közönséges nép az ő beszédére képest felháborodott. Nicodemus. Szentenciázott-é meg valakit az mi törvényünk annak előtte, minekelőtte őtet meg nem kérdezik és meg nem vallja, mit cselekedett legyen? Diarab. Mivelhogy ő maga az egész tanács előtt magára vallott, tehát méltó halálra. Sareas. Nem jó az az ember az országban, azki háborúságot szerez, annak okáért az nép közül el-kiveressék. Rabinth. Ez az ember vagy igaz, vagy nem igaz, de mivelhogy az mi eleinktől maradott és megtartatott törvénynek ellene vagyon, annak okáért mi őtet nem szenvedhetjük el közöttünk. Josaphat. Legyen az tömlöcben mindenkor vasláncokkal megkötöztetvén. Ptolomaeus. Ha ez ember sem igaz, sem nem igaz, miért várakozunk ennyi sok ideig miatta, ítéljük halálra, avagy küldjük ki ez országból. Jeras. Sokkal jobb és értelmesb, hogy őtet ez országból kiküldjük, ha tetszik, küldjük az császárnak fogságába. Mésé. Hogyha ez az ember igaz, tehát mi is mindnyájan őhozzája megtérjünk, hogyha pediglen nem igaz, ő is mitőlünk megvettettessék. Samech. Haggyunk békét néki, hogy miellenünk ne veszekedjék, annak utána, ha az mi akaratunkat nem cselekeszi, tehát meg- büntettessék. Itt felkiáltott az község, ki Krisztus tanítását bévette volt, ilyenképpen: Az Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak Istene megjelentette az ő fiát, az Jézust, azkit ti megtagadtatok, és Poncius Pilátusnak kezébe adtatok, ki őtet törvény szerint arra ítélte, hogy elbocsáttassék, úgy mint igaz és ártatlan, de ti vakmerőképpen megtagadtátok, és az tolvaj Barlabás szabadulásának vigadtatok. Caiphas mindezekre így felelt: Ti mindnyájan sem tudjátok, mit mondtok, hiszen sokkal jobb egy embernek meghalni, hogysem mint az egész nép elvesszen. Az hitetlen zsidók ehhez így csatlották voksukat, mondván Pilátusnak: Hogyha te ezt az embert elbocsátod, nem leszesz kedvében az császárnak, hanem feszíttesd meg, hiszen az ő vére legyen mirajtunk és az mi maradékainkon. Mindezeket jól hallván, az Pilátus így szentenciázza meg üdvözítőnket: Én, Poncius Pilátus, ebben az időben az győzhetetlen Tiberius császárnak országának gondviselője és Jeruzsálemnek bírája, melyet mindeneknek felette, mivelhogy az igazságot szeretem, híven akarok kiszolgáltatni, jővén énelőmbe az zsidó nemzetség, és állatván énelőmbe nagy terhes vádolásokkal az názáretbeli Jézust, úgymint ki Isten fiának mondotta magát lenni, holott jól tudjuk, hogy csak szegény atyátul és anyáiul származott, és ezenfelett magát zsidóknak királyának is mondotta lenni, annak okáért egyenlő akaratból szentenciázom őtet az keresztnek fájára két tolvajok közibe. így volt az egész képnek continentiája, én el nem untam volna nézni, de az népnek soksága miatt, azkik csudálták és olvasták, igen ritkán fértem hozzá.” (Szepsi Csombor 1979, 200-203.) 153
