Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Domonkos Ottó: Magyarországi festőcéhek III. Pecsétek, címerek, céhedények, céhládák

ARRABONA 2009.47/ 1.

TANULMÁNYOK

4. kép

A lőcsei festőcéh ládája, 1716.

kében 1671-ben kérték a városi tanácsot, hogy forduljon a boroszlói városi tanácshoz, akik 1652-ben az ottani legények számára szabályzatot adtak ki. Ebben a legények kötelességei és jogai, a vándorlás, a munkavállalás, az emberi magatartás, a testületi élet szabályai kerültek megfogalmazásra, kerülendő a kilengéseket, a szerencsejátékokat, a mértéktelen ivászatot stb. A boroszlói tanács elfogadta a kérést, és az eperjesi tanács kívánságára kiadta a legényszabályzat hiteles másolatát, amit

Boroszló (Wroclav) város tanácsának pecsétje. Felirata: S.SENATVSPOPVLIO: VRATISLAVIENSIS.

a város pecsétjével erősített meg. Felirata: S. (IGILLUM) SENATVSPOPVLIO VRATISLAVIENSIS. A vékony papírral fedett viaszba nyomott városi pecsét az európai latinos barokk szokást követte.5 (5. kép) A következő évben az eperjesiek a bécsiekhez fordultak, akiknek a királyi Magyarország területére kiterjedő joguk volt a mestereket céhükbe szervezni, illetve negyed-ládákat (Viertl-Lade) létrehozni a távol fekvő területek valamelyik nagyobb városában. Erre való hivatkozásukat a bécsi festők céhe elfogadta és bizonyságlevélben fel is hatalmazta az eperjesi festőket a negyed-láda létrehozására. Ez egyben azt is jelentette, hogy a város körzetében működő mestereket is felvehette soraiba a céh. A bé-136