Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: Területiség és joghatóság. A rendi gondolkodásmód alapdimenziói Bruck an der Leitha és Moson vármegye konfliktusai tükrében (1556-1848)
HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN TERÜLETISÉG ÉS JOGHATÓSÁG .... laljon”.93 A megyei tisztviselőket megbízták, hogy e döntésről haladéktalanul tájékoztassák az érintetteket, egyben arra is felhatalmazást adtak, hogy ha kell, akár tettleg is felléphessenek, a „törvényes karhatalmat is használván”.94 A király és a felsőbb hatóságok felháborodtak a megye vakmerőségén, V. Ferdinánd egyenesen azt írta leiratában, hogy „legkedvetlenebb megilletődéssel értettük azon nem csak törvény és rend, hanem minden miveltség ellenes merényletet, mellyeket közületek némellyek” elkövettek, annál is inkább, mert az „önn magatok jól értett hasznával sem fér öszve”.95 A megye rendjei a királyi leirat felett — immár az ügyet felügyelni hivatott királyi biztos jelenlétében — két álló napig tanácskoztak, majd „a’ tiszteltt kegyelmes kir. leirat egész kiterjedésében elfogadtatott”. Mindenesetre újra előadták félelmeik okát, nevezetesen, hogy mind az ország szuverenitása, mind pedig a megye joghatósága sérül az osztrák vámosok bruck-újfalui jelenléte által. A királyi biztos, Torkos Mihály ezen aggodalmak „megszüntetését legkedvesebb feladatának tartván”, ajánlotta szolgálatait a megye rendjeinek. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a rendek több ponton is tévedésben vannak. Amikor ugyanis az adott területen engedélyezték a pályaudvar megépítését, akkor egyben óvást is tettek, hogy az a terület ettől függetlenül mindenkor Magyarország részét képezi, ahová az osztrák vám nem önmagában, hanem a magyar harmincaddal együtt nyert bebocsátást.96 A vármegye törvényhatósága pedig azért nem sérül, mert az idegen vámbéli tisztek semmi olyat nem tesznek, ami sértené a megye jogkörét; „ezen intézkedés egyedül az utazók kényelmessége, ’s a’ portékák, ’s termesztmények könnyebb szállítása, és igy a’ kereskedésnek könyebbitése végett történt”.97 A megye vasúti választmánya a rendek nevében mintegy nyilvános önkritikát gyakorolva, illetve a műveltségbeli lemaradás hiányát cáfolva a vasút jelentőségét külön is kihangsúlyozta (előre megírt jelentésüket ugyanis elfogadásra felolvasták a közgyűlésen): „A’ köz tapasztalás szerint már most a’ vaspályák és gőz hajok, a’ közlekedésnek ’s kereskedésnek fő eszközlöji, mellyek a’ mint más országokban is látjuk, de magunk is tapasztalhatjuk, mindenhol az eddig fenn álló rendszertül külömbözö intézkedéseket kívánnak, mellyek nélkül életbe nem is léphetnek”, tehát alkalmazkodni kell az új viszonyokhoz. A vámok közti együttműködés felvezetéseként kijelentették, hogy „ha mi még annyi vasutakat is építünk hazánkba, azokbul mind addig hasznot nem várhatunk, mig a’ szomszéd cs. kir. Ausztriai tartományokkal közvetlen öszve köttetésbe nem jövünk”.98 Majd a konkrét konfliktushelyzetet feloldandó a jelentés azzal folytatódik, hogy Ausztria és a külföld közötti vámkapcsolatban is létező az a gyakorlat, mely szerint ,,a’ két különböző országok’ vámbéli tisztjei tellyesitik tulajdon forma ruháikban a’ vámbéli kezellést a’ nélkül, hogy ebbül eggyik vagy másik fél jussainak bár melly sértését következtette volna.” Innen már csak egy lépés volt annak beismerése, hogy ha ez máshol működik, miért nem lehetne Moson vármegye és Alsó-Ausztria között is meghonosítani, főleg, ha uralkodójuk amúgy is egy.99 A maradiság vádját még egy másik szálon is igyekeztek volna a rendekkel megcáfoltatni, ti. a merev jogértelmezés terén: „attul lehet tartani, hogy midőn egy részrül jogainkat talán kelletinél is féltékenyebben védelmezzük, más részrül elesünk azon anyagi jótéteményektül, mellyeket más nemzetek már nagy mértékben élveznek, és mellyekre nekünk olly annyira szükségünk vagyon”.100 Világossá kívánták tenni, hogy ezen okok miatt is a megye a vasutat mindenkor pártolta, a pályaudvart pedig természetföldrajzi okok miatt tették a magyar oldalra. Ameny-123 i I
