Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Somogyi Péter: A pázmándi érem. V. Constantinus solidusa vagy hamispénz-e a Győri Benedekreni Főgimnázium egykori éremtárából
SOMOGYI PETER A PAZMANDI EREM ... Somogyi Péter A PÁZMÁNDI ÉREM V. CONSTANTINUS SOLIDUSA VAGY HAMISPÉNZE A GYŐRI BENEDEKRENDI FŐGIMNÁZIUM EGYKORI ÉREMTÁRÁBÓL Börzsönyi Arnold, a Győri Benedekrendi Főgimnázium érem- és régiségtárának őre a Numizmatikai Közlöny 1915. évi 14. számában számolt be a gyűjteményében őrzött, valamint a Győr környékén talált éremleletekről. A népvándorláskori bizánci aranyérmek sorában szerepel egy „olvashatatlan példány, valószínűleg V. Leóé Pázmándról”.1 (Börzsönyi 1915, 98.) Közel 30 évvel később a Győr története c. monográfia 1943-ban megjelent harmadik kötetében Fettich Nándor ugyancsak a gimnáziumi múzeum népvándorláskori érmei között említette a pázmándi érmet. Az éremnapló vagy a leltárkönyv alapján — a lelőkörülményekre vonatkozó adatokon túl — az érmet magát is leírta: „Pázmánd. (Nagy János tag, 1902.) III. Leo (?) (717-741). Fölírás nélküli két szemközt néző alak, fejükön kereszttel, köztük szintén kereszt. Szemközt néző mellkép, keresztet tart. Aranyozott példány.” (Fettich 1943, 8.) Börzsönyi Arnolddal ellentétben, aki V. Leo (813-820) aranyának tartotta, Fettich Nándor III. Leo (717-741) veretéként határozta meg a szerinte nem is arany, hanem csak aranyozott példányt. Az érmet később megemlítő szerzők már csak ezt a két egymásnak ellentmondó alapközleményt használták, ezért aztán a másodlagos irodalomban a pázmándi érem hol III., hol V. Leo aranyaként illetve aranyozott bronzpénzeként szerepel. így például Csallány Dezső és Erdélyi István, elfogadva a Fettich-féle meghatározást, III. Leo aranyozott érmeként, illetve aranyozott bronz pénzutánzataként említik, (Csallány 1952, 238.; Csallány 1956, 238.; Erdélyi 1984, 430.) ezen uralkodóhoz kötik az FMRU második kötetében is (FMRU 1993, 126. 15. sz.), míg Kovács László éremkatalógusába a Börzsönyi-féle meghatározás alapján került be a pázmándi érem. (Kovács 1989, 52. 267. sz.) A kutatás figyelmét sokáig elkerülte az a körülmény, hogy Börzsönyi csak valószínűleg, Fettich pedig kérdőjelesen határozta meg a körirat nélküli darabot, s hogy a győri Xántus János Múzeum éremgyűjteményében — melybe a második világháború után a Benedekrendi Főgimnázium numizmatikai anyaga is beolvasztásra került — III. és V. Leo pénzei egyáltalán nem ismeretesek. Emiatt, s mert a Fettich által közölt éremleírás valójában a két uralkodó egyeüen verettípusára sem illik, már korábban rámutattam, hogy a pázmándi érem legfeljebb a Xántus János Múzeum állományában található két V. Constantinus (741—775) illetve egy Theophilus (829-842) rézpénz valamelyikével azonosítható, amennyiben ezek valamelyikén aranyozás nyomai lennének felfedezhetők.2 Az csak jóval később, 2007 augusztusában, az érmek eredetiben való tanulmányozása után vált bizonyossá, hogy a három follis egyike sem lehet azonos a Börzsönyi Arnold és Fettich Nándor által említett pázmándi éremmel,3 amely feltehetőleg a második világháború végén tűnhetett el a Benedekrendi Főgimnázium éremtárából. Ezek után már csak az a lehetőség maradt hátra, hogy a Fettich Nándor jóvoltából fennmaradt leírás alapján kíséreljem meg közelebbről meghatározni a veret típusát. 93
