Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Horváth Ciprián: Poncolt hátterű ornamentikával díszített tárgyak honfoglalás kori sírokban

ARRABONA 2008.46/2.

TANULMÁNYOK

960/980-as évek utáni időszakra (Erdélyi 1994,133.), Révész László a X. század közepére, vagy az azt követő évtizedekre helyezte (Révész 1996, 184.); Bálint Csanád IX. századinak határozta meg (Bálint 2000, 345., 20. j.; Bálint 2004, 365.); míg Fodor István annak készítését — amennyiben a fegyver a Kárpát-medencében készült — a X. század második felére, illetve az ezredforduló körüli időszakra helyezte (Fodor 2000, 19.; Fodor 2001, 19.; Fodor 2006a, 27-28., 11. j.). A karos-eperjesszögi temetők leletanyagának zömét Révész László a X. század első felére keltezi. Véleménye szerint a 11/11. sírban nyugvó férfi fegyveréhez még az etelközi szállásokon juthatott, a 11/50. és 52. sírban nyugvó férfiak pedig valószínűleg a beköltözők ún. első generációjához tartozhattak. (Révész 1996,180-181., 193-194.; Révész 1998, 526.) A geszterédi leletek kapcsán pedig úgy foglalt állást, hogy azok nagy valószínűséggel a X. század első felében kerülhettek földbe. (Révész 1996g, 77.) A sírból származó bronz zablaoldalpálca típusa ritka lelete a korszak sírjainak, csupán néhány lelőhelyről ismert: Agárd (Hampel 1905, 620-622.), Budakeszi-Barackos-dűlő 17. sír (Erdélyi 1993,135- 152.), Eperjes-Takács tábla 4. sír (Bálint 1991, 52-60.), Oroszlámos-Vasútállomás (Banatsko Arandelovo, Yu.) (Kovács 1993,49., 11. kép), Salamon (Salamunova, Ukr.) (Kobály 2001,212-213., 12, kép). Ezüstből öntött oldalpálca: Kisdobra-Ligahomok (Dobrá, SÍ.) 2. sír (Dókus 1900, 52-61.), teljes bronzból öntött zabla: Ógyalla-Bagota (Hurbanovo SÍ.) 3. sír (Rejholcová 1976,193. Il.t.), valamint bronzkarikás csikózabla: Eger-Szépasszonyvölgy (Hampel 1900, 572-574. 3b. ábra). Ezek az oldalpálcák Kovács László véleménye szerint magyar sajátosságnak tűnnek, hiszen rendkívül kevés példája ismert csupán a keleti területekről. (Kovács 1993, 55-56., 75. j.) Az általam ismert bronz vagy ezüst oldaltaggal felszerelt zablák közül az éremmel keltezhető kisdobrai 914 előtt nem kerülhetett földbe. (Kovács 1989,38.) Az eger-szépasszonyvölgyi sírból előkerült bronzkarikás csikózabla mellett I. Romanos Lakapenos és VII. Konstantinos Porphyrogenitos (921-931) valószínűsíthetően 927 (?) és 931 között vert, átfúrt ezüstpénze volt. (Kovács 1989,26., 38.) Mindkét temetkezés érmeit átfúrták. Az ugyancsak bronz zablapálcát vagy teljesen bronzból öntött zablát tartalamazó temetők közül a budakeszi-barackos-dűlőiből I. Ottó (936-962) átfúrt érme; az Eperjes-Takács táblai temetőből egy aranypénz, valószínűleg egy solidus (Kovács 1989, 27.); az ógyallai temetőből I. András (1046-1061), Béla dux (1048-1060), Salamon (1063-1077), I. László (1077-1095), Kálmán (1095- 116); míg az oroszlámosi temetőből Salamon (1063-1074) és I. László (1077-1095) veretei kerültek elő. Az ógyallai zablával előkerült kétélű kardok alapján e sír megásása a 955/70-1010/20-as évek közé tehető. (Kovács 1990,42.) E sír nyéltámaszos, köpűszárnyas baltája sem keltezhető a X. század második felénél korábbi időszakra. (Kovács 1986,101-110.) Az agárdi temetőben több sírt dúltak fel, a leletek közül a rombusz átmetszetű, hegyesedő végű gyűrűk az ezredforduló körüli évektől jelentkezhettek. (Szőke-Vándor 1987, 75.) A salamoni temető leletei ugyancsak összekeveredtek, az azonban megállapítható, hogy legalább két sírból származnak. Közülük a kétélű kard keltezhető, a már említett időszakra. Az eperjesi 4. sírból származó zablapálca mellől előkerült három szálból sodrott, végeiken spirálissal kitöltött karperecek használatával a 920-as évektől számolhatunk, az változatlan formában marad meg a XI. században is. (Szabó 1980,64.; Langó 2000,43-44.) Ezek a zablák tehát valószínűleg a X. század elejénél, első egy, talán két évtizedénél korábbra valószínűleg nem keltezhetők, használatuk megfigyelhető volt a század második felében, sőt, lehetséges, hogy még az ezredforduló körüli időkben is.

44 A hajfonatkorongok geometrikus díszítésű, vékony bronzlemezből készült példányai Bálint Csanád meglátása szerint a XI. századra keltezhetők. (Bálint 1991, 93-96.)

45 Hasonló véleménye van a kérdésben Bollók Ádámnak is. (Bollók 2006, 73.)

46 A heves-kapitányhegyi kaprerec Pontus vidéki jellegére utalt Bóna István (Bóna 2001, 23.), ez azonban egyedi darabnak tekinthető, több ponton is eltér a Kárpát-medencei veretrátétes karperecektől.

47 Az ún. kettős keltezés szükségességére már Fettich Nándor felhívta a figyelmet. (Fettich 1931,104.) A kérdés megítélése azonban ennél összetettebb: Bálint 1995, 243-244.; Bálint 2004b, 48^19.

48 Természetesen vannak olyan tárgyak melyek esetében felmerült a kutatásban, hogy azok még a Kárpátoktól keletre készülhettek, vagy az ősmagyarokhoz köthető sírból származnak. Ilyen pl. a bezdédi tarsolylemez (Fodor 1996j, 184.), a karosi II/11-es sír szablyája (Révész 1996, 181.), vagy a korobcinoi tálka (Prichodnuk 2001, 94.). A keleti területekről előkerült tálak értékeléséhez: Fodor-Diószegi-Legeza 1996, 56-58.; Langó 2006.

49 AIX. századi magyarság régészeti meghatározásához: Kovács 2005; Fodor 2006, 95-99.

50 A honfoglalók első generációjának meghatározási kísérlete: Mesterházy 1990; ehhez továbbá: Révész 1998; Kovács 2005b, 69., 36. j.; Langó 2005, 287-288. A Kárpát-medencébe költöző szteppei népek első generációjának problematikájával foglalkozott Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria. (Istvánovits- Kulcsár 2001) Véleményük szerint az első nemzedékek régészeti leletanyaga némelyik Kárpát-me70