Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: Poncolt hátterű ornamentikával díszített tárgyak honfoglalás kori sírokban
ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK kétfajta poncolót is, a levelek erezetéhez a kör, míg a háttér kitöltéséhez a tömör nyomot hagyót: Karos-Eperjesszög 11/50., 52. sír. A hartai 3. sírból előkerült rozettadíszes hajfonatkorong mintázatának hátterét pedig kétféle méretű, kör alakú poncok borítják, ezek elhelyezkedése azonban nem mutat rendszerességet a minta egyes ismétlődő részletei szerint. Különbség az egyes tárgyakon alkalmazott háttérkitöltő poncok méretet tekintve is megfigyelhető: a nagyobb felületen általában a poncok mérete is nagyobb volt. Már Fettich Nándor rámutatott arra, hogy aránylag nagy poncok díszítik a bodrogvécsi tarsolylemez mintázatának hétterét, (Fettich 1937, 79.) ez a bezdédi esetében is megfigyelhető. A háttérkitöltő körponcok elrendezésében egyes tárgyakon bizonyos szabályosságra irányuló törekvés figyelhető meg: ezek poncai nem, vagy csak ritkán metszik egymást, érnek bele a mintába. Legszebb példája alighanem a bodrogvécsi tarsolylemezen figyelhető meg, ahol az ötvös szemmel láthatóan hangsúlyt helyezett arra, hogy a kerek poncok szabályosan, egymást nem metszve helyezkedjenek el, valamint ne csússzanak ki a rendelkezésre álló felületből. A figyelem ellenére a poncoló ferde tartásából fakadóan azonban a poncok néhol nem szabályos kört rajzolnak ki, hanem félkör alakúak. A szerszám ferde tartásának nyomai a tiszabezdédi lemezen is megfigyelhetők, a szabályosságra való törekvés azonban itt is felfedezhető: a poncoknak csupán kisebb része metszi egymást, és csak ritkán csúsznak át a rendelkezésre álló felület határain. Szabályosnak mondható a háttér poncolása a tiszaeszlár-bashalmi II. temetőből származó „függőn” is. Noha a tárgy meglehetősen kopott, ennek ellenére megállapítható, hogy a poncok szinte mindig teljes kört rajzolnak ki, vagyis azokat figyelmesen verte be az egykori ötvös. Ugyancsak a poncok rendezettebb elrendezése látható a geszterédi markolatgombon,19 a MNM-ismeretlen lelőhelyű kengyelén és a bécsi szablya lemezberakásán is. Apró, pontosabb elrendezésű poncnyomok találhatók az öntött tárgyak egy részén is, mint a tiszaeszlári csaton vagy a rakamazi négyzetes vereteken. A másik csoportba tartozó rakamazi markolatgombon a poncokat olyan sűrűn és rendszertelenül kalapálta be az egykori ötvös az anyagba, hogy azok szinte elkülöníthetetlen egységet alkotnak, egymást metszve, gyakran csupán félköröket rajzolva ki. Ugyancsak rendszertelen, gyakran egymást metsző, néha pedig csupán halvány nyomot hagyó — ám a rakamazi markolatgombbal összehasonlítva jóval ritkábban elhelyezkedő — poncok találhatók a bécsi szablya szerelékein is. E két esetben az ötvös egy vékonyabb, élesebb poncolóval dolgozott. Kevésbé figyelmes munkáról tanúskodnak a hartai hajfonatkorongok és a banai tarsolylemez is. A lévai karperecén pedig nem a teljes hátteret, hanem csupán annak egyes részeit töltötte ki körponcokkal egykori készítője. Figyelemre méltó, hogy itt magán a mintán belül is találhatók körponcokból álló csoportok. Két olyan tárgyról van tudomásom melyen két fajta — kerek és „c” alakú, illetve tömör és kerek — poncok egyaránt megtalálhatók, ha nem is azonos arányban: 15. Rakamaz-Strázsadomb A sír: az egyik négyzetes veret, 21. Tiszaeszlár-Bashalom II/2. sír: csonka gúla alakú tárgy. Érdekes módon ez utóbbinál néhol a kerek poncok közepébe is ütött egy-egy tömör poncot az egykori ötvös. A poncolt hátterű lemezes tárgyak mintázata többségüket tekintve síkban tartott, az alakítás során azonban a háttér poncolása annak kissé mélyebbre kerülését 56
