Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életőből II. 1901-1902
ALMÁSI TIBOR ÉVRŐL-ÉVRE FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL II. 1901-1902 „Ad nominum Rippl-Rónai. Eredeti ember ugy-e? Elénk ad egy kusza vonásokkal, szürke színekkel bemázolt valamit és még csak azt sem írja rá Böcklin vagy Stuck útmutatása szerint, hogy mi az. Pedig a nélkül csak azt látjuk, hogy ott készült valami, de nem fejeződött be, hogy valami felvillant a festő agyában, a mit nem tudott, vagy nem akart egészen kimondani. A nélkül csak színtömegek képei, mese, értelem nélkül. Olyanok, mint más festőnél a skiczczek, ha talán valamivel több is a hangulat bennük, de a művészi nem. Furcsa alkotásai egy megtévedt zseninek.”71 A győri műtárlat eseményeiről a helyi sajtó szinte naponta közölt rövidebbhoszszabb híreket. Ezekből értesülünk, hogy 1902. május 21-én Ruschek Antal elnökletével, „a képvásárlás emelése ügyében” összeült a tárlat végrehajtóbizottsága, amely arról hozott döntést, hogy tárgyalásokat kezdeményez a győri takarékpénztárral 10.000 korona kölcsön felvételéről. Ez az összeg arra szolgálna, hogy az, „aki képet akar vásárolni, de vételárát csak részletekben fizetné meg, a bizottság által kiállított utalványra ezen összegből a vételárat egészében felvehetné és a győri első takarékpénztárnak ezt 12 havi részletben kamatostul fizetné meg. A kép tulajdonjoga csak a 12 részlet után menne át a vevőre.”72 A részletfizetési lehetőség, úgy tűnik, kedvezően hatott a művészetpártolók vásárlókedvére. A nyitó napján elkelt Munkácsy és Olgyay festmény után május utolsó és június első napjaiban további műalkotások találtak gazdára (Balló Ede: Ave Maria; Sándor Béla: Margit; Koroknyai Ottóné: Orgonavirágok; Túry Gyula: Október; Vastagh Géza: Kacsák a patak mellett; Peske Géza: Nehéz a válás; Vaszary János: Tanulmány; Telepy Károly: Tivoli; Peske Géza: Tilosban; Neogrády Antal: Tél az erdőn; Neogrády Antal: Fehér virágok; Mechle Grossmann Hedvig: A festő reggelije). A magánszemélyeken kívül Győr vármegye saját részére megvásárolta Telepy Károly: Mátyás király diósgyőri vára című olajfestményét, a sorsjegyek árusításából befolyt összegekből pedig a végrehajtó bizottság 5 kisorsolásra szánt művet (Ujváry Ignác: Virágos akácok; Bruck Hermina: Virágok; Sándor Béla: A győri városrétről; Nádler Róbert: Plersch völgye; Háry Gyula: Tivoli falu).73 1902. június 8-án a „legnagyobb erkölcsi sikerrel zárult be vasárnap este a győri műtárlat. Négy heti tartama felrázta a művészetek iránti szunnyadó érdeklődést, kedvet keltett a festészettel való foglalkozáshoz és eszmecserére, tanulásra adott alkalmat. — Most, hogy üres már újra a megyeházi nagyterem, a számok beszélnek már legjobb argumentumként, — és ha figyelembe vesszük, hogy háromezernél több látogatója volt a tárlatnak és huszonkét képet lehetett Győrött elhelyezni, — minden könnyelműség nélkül azt a következtetést vonhatjuk le, hogy azon törekvés, mely a művészetet akarja a magyar vidékeken kultiválni, nálunk általános helyeslésre talált és hogy a közönség átérezte annak szükségességét...”74 7. kép Rippl-Rónai József: Apám, anyám című műve a győri kiállítás anyagából 251 T
