Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Hetény János: Máriacelli vonatkozású vallásos ponyvairatok egy pannonhalmi gyűjteményből a Rábaközi Muzeális Gyűjteményben
CSISZÁR ATTILA VIASZ FOGADALMI TÁRGYAK (OFFERER) ... A falu első kápolnáját 1390-ben az Osl nemzetségbeli Kanizsai János esztergomi érsek építtette a Mennybevett Boldogasszony tiszteletére. A XVI-XVII. századi vallásháborúk során, majd a Bécs ellen vonuló török csapatok dúlása nyomán kis híján elnéptelenedett falut az udvarhű és buzgó katolikus Esterházy Pál nádor telepítette újra 1694-ben. A mai, 1604-ből származó, megkoronázott, festett, fa Madonna szobrot a hagyomány szerint maga a herceg hozta a Fertő vizén, csónakon, Kismartonból Osliba és helyezte az újjáépített templom oltárára.9 A kegyhely gondozását a Darufalváról (ma Drassburg, Ausztria) Osliba érkezett, Szent Antal kongregációjába tartozó remeték végezték. A plébániai iratok erről elsőként 1751-ben szólnak, amikor fráter Mihály osli remete is részt vett az evangélikusok és katolikusok közt kitört vadosfai vallási villongásokban.10 A kongregáció tagjairól összeállított egyházmegyei jelentések alapján azonban a remeteség alapítása korábbra tehető: 1729-ben már biztosan létezett. (Kiss 2005,300.) Az utolsó remete, fráter Ábrahám, 1808-ban, az első osli lelkész kinevezése idején még a faluban lakott.11 A templom első ismert búcsúengedélye 1752-ből való, amikor is XIV. Benedek pápa Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.), Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Sarlós Boldogasszony (július 2.), Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisasszony napjára (szeptember 8.), a szeplőtelen fogantatás ünnepére (december 8.), valamint fájdalmas péntekre hét esztendőre szóló teljes búcsút engedélyezett. Az 1759-ben érvényét vesztett pápai breve megújítását Simor János győri megyéspüspök eszközölte ki a Szentszéktől 1858-ban. Az újabb engedély értelmében a templom szokásos búcsúnapjain túl minden pénteken „7 esztendei és ugyanennyi negyvenednyi búcsú engedtetik mindazoknak, akik az oslii szentegyházat bűnbánó szívvel meglátogatják és itt imádkoznak”.12 A kegyhely története a népi gyógyászat kutatói számára is becses adatokkal szolgál. Az írott források, a XVIII-XIX. századi votívképek, valamint a templomban hagyott mankók, botok, a Mária szobor öltözetei az osli Szűzanyának tulajdonított csodálatos gyógyulások tárgyi emlékei. A kegyhelyet felkereső betegek, vakok, bénák hitének nem kevésbé beszédes bizonyítékai a viasz fogadalmi tárgyak. A XVIII. század közepén a község a kicsinek bizonyult Isten háza megnagyobbítására szánta el magát. 1755-ben az egykori kegykápolnából kialakított szentély már új fedél alatt, istentiszteleti célokra alkalmas állapotban volt, a templom hajóján azonban még dolgoztak a kőművesek. Kapuy Miklós egyházatya ebben az esztendőben jegyezte be elsőként a kiadások rovatába, hogy a templom kasszájából „viosz testért” kifizetett 40 krajcárt.13 A következő ilyen jellegű kiadásról 1767-ből tudunk: „viosz testért adtam a sopronyi bábosnak 3.10”.14 A viasztesteket és a szükséges gyertyamennyiséget a templom valamelyik búcsúnapján, vagy azt közvetlenül megelőzően szerezték be a soproni vagy a csornai bábsütőtől. A bábosnak ezeket a készítményeit nem darabszámra, hanem súlyra vették. 1800-ban például Csizmadia Ádám templomatya a következőképpen jegyezte föl a vásárlást: „Hét funt15 gyertyáért 22 funt viasztestért fizettem 33.36”.16 1767-ben készült el a hajó és a szentély déli szögletében a kegytárgyak árusítására szolgáló „bolt”, ami a kegyhely akkori látogatottságára is következtetni enged. A templomatya szeptember 27-én a „botra való ajtóért, taplóért17” 2 forintot fizetett ki az asztalosnak.181813-ban az épület javításra szorult, a feljegyzés szerint „viasz bolt igazittássa áldomással kelt reá 4.-”.19 A helyiséget a XIX. század első felében előbb át213
