Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: A peremgyűrűs furulya
1 HETÉNY JÁNOS MÁR1ACELLI VONATKOZÁSÚ VALLÁSOS PONYVAIRATOK... „A temérdek sok népek / Egyházba sereglenek; Kérvén, Isten szent Anyja: / Légy vigasztalásunkra.” A Szűzanya megjelent Katalin lánynak és hírnökként küldte: aki szent Fiát hiszi és Szűz Mária képét viseli testén, az megnyeri egészségét. Példákat is hoz rá: egy haldokló és egy szülés előtt lévő asszony menten visszanyerték egészségüket. A súlyosjárvány megszűnt. A népek seregestül siettek Máriacellbe, Katalin szűzleány is egymagában. De Celltől egy órára két rabló támadt rá és pénzét követelték. A leány így felelt: „Nincs pénzem, csak hű szívem / S szűz Máriához viszem.” A rablók felhasították keblét és szívét gúnyolódva kezébe tették: „íme, vidd el most Czellbe, / Fáradság nincs mellette, Mert ím, kézben viheted / A búcsúra kincsedet.” „A két lator ellenben / Nem maradt ám büntetlen, Mert fekete szénné váltak / S ítéletnapig ott állnak, Mert az Istennek végzése / és örök rendelkezése, Hogy ki nem hisz és szeret / Ilyen nem üdvözülhet.” A kegyhely harangjai pedig húzatlan megszólaltak, és a lánynak maga a Szűzanya nyújtotta karját. Bementek a templomba, ott a leány meggyónt-megáldozott, utána halt meg, „ment teremtő Istenéhez.” Ehhez fűzi a közlő: „Hát kedves keresztények, / Semmit se szégyelljetek, Csak higgy és szeressetek. / Hogy üdvözülhessetek.” A kiadványt egy búcsúra induláskor elmondandó hosszabb, általános imádság zárja. A legenda eleddig ismeretlen, általam „B” csoportnak nevezett variánsa: A fiatal zarándok lánykát a rablók meggyilkolják, de mégis, ő maga viszi szívét Máriának, és a kegyhelyen végzett gyónás-áldozás után hal meg. Gyilkosai ettől megrendülve maguk temetik el a leányt — ott búcsújáró hely alakul —, ők pedig szentéletű remetékké lesznek. A „B”-típus két változatban, 22 versszakos (B. 1.), valamint 34 — egy esetben 35 — versszakos (B.2.) megfogalmazásban ismert. A B.l. változat a gyakoribb: a vizsgált gyűjteményben nyolcszor fordul elő (3. (2. kép), 6. (3. kép), 7., 14., 15., 16., 17., 18. sz.). A versszakok mindegyike 4 soros, ezek utólagos számozása tőlem származik, egyedül a 6. sz. számozza a 22 verset. Egyébként egymás közt szinte semmi eltérésük sincs. Javasolt dallam egyiknél sincsen. Kiadási helyük: Keszthely, Sümeg, Kapuvár, Pápa. E típusra példaként álljon itt a gyűjtemény 3. sz. ponyvája, melynek címe: Igen szép / Csodatörténet / Egy tizen egy éves kis lány szívét hogy ki-/vették a rablók a szent búcsújárás közben / és maga vitte Nagy Mária-Czellbe. Nyolcoldalas, a gyűjtemény összeállítójának feljegyzése szerint keszthelyi eredetű. Szemelvényesen adom: 201
