Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Zoffmann Zsuzsanna: A bronzkori Gáta-Wieselburg kultúra Nagycenk-Laposi rét lelőhelyen feltárt temetkezéseinek embertani vizsgálata
ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK tani vizsgálatok keretein belül, az öröklődő epigenetikai jellegek, anatómiai variációk megfigyelése szolgáltathat adatokat. Az ilyen megfigyelések alapfeltétele a vizsgálati anyag magas kvantitatív és kvalitatív értéke, s annak a lehetősége, hogy valamennyi csontváz valamennyi szóba jöhető jellegének megfigyelésére lehetőség legyen. Ennek a kritériumnak a nagycenki sorozattöredék távolról sem felel meg, annak ellenére, hogy bizonyos anatómiai variációk, öröklődő jellegek — pl. az os zygomaticus lateralis peremén lévő processus marginalis feltűnő mérete (III. tábla, 3.), a szorosan egymás mellett elhelyezkedő, közepes, vagy nagy méretű varratcsontok a lambda varratban, illetve a fogak esetében gyakran megfigyelhető rotáció — mindenképpen az eltemetettek rokoni voltáról tanúskodnak. (5-6. táblázat) A vizsgálat során kevés olyan kóros elváltozást lehetett megfigyelni, amely a temetőt használó közösség életmódjára utalt volna (pl. cribra orbitalia, hypoplasia, stb). A leletanyag hiányos, töredékes volta miatt a történeti sorozatoknál gyakori spondylosis, arthrosis deformans is csak néhány egyénnél volt regisztrálható. A megfigyelésre alkalmas leletek kis száma miatt az a látszat, amelyet a 7. táblázat sugall, mégpedig, hogy a spondylosis a férfiak, az arthrosis deformans pedig a nők betegsége lehetett, feltétlenül a véletlennek tudható be: a csontok jobb megtartottsága nyomán végzett kiterjedtebb vizsgálatok minden bizonnyal megváltoztatták volna ezt a képet. Afogazati megbetegedések száma is elenyésző (6. táblázat), előfordulásuk csupán két-három felnőtt férfire, illetve nőre korlátozódik. A cariesek és cysták százalékos előfordulása azonban az alacsony esetszám miatt semmiképpen sem vonatkoztatható a teljes népcsoportra. A töredékesség miatt a leletek egyedi morfológiai és metrikus elemzése csak néhány esetben volt maradéktalanul elvégezhető, a rendelkezésre álló adatok alapján azonban nagy vonalakban körvonalazható a nagycenki temetőt használó közösség tipológiai arculata. A morfológiai és metrikus jellemzők alapján az alábbi típusvariánsokat lehet a sorozattöredékben elkülöníteni: • robusztus, magas termetű, magas arcú, curvoccipitális tarkóprofilú, leptodolichomorph variáns (férfiak: 61., 62. sír, nők: 58., 68., 73. sír); • gracilis alkatú, alacsonyabb termetű, alacsony arcú leptodolichomorph variáns (férfi: 51. sír, nők: 54., 76. sír); • gracilis alkatú, curvoccipitális tarkóprofilú eurybrachymorph variáns (nők: 56., 77. sír); • robusztus, magas termetű, magas arcú, planoccipitális tarkóprofilú leptobrachymorph variáns (férfiak: 60. sír, nők: 67. sír, gyermekek: 57., 70. sír). A sorozattöredék kis esetszáma és a leletek töredékes volta miatt nem határozható meg az egyes variánsok előfordulási gyakorisága, párhuzamos egymás mellett élésük azonban vitathatatlan, s ezzel a nagycenki leletanyag vizsgálati eredményei messzemenően egybecsengenek az ugyancsak a Gáta-Wieselburg kultúrába keltezett Hainburg-teichtali eredményekkel. (Ehgartner 1959) A kora-bronzkori Gáta-Wieselburg kultúra temetői közül (Zoffmann 2005) mindössze három nagyobb temető embertani leletei kerültek közlésre: Ausztria területéről Hainburg-Teichtal (Ehgartner 1959; Teschler-Nicola 1988-89), Magyarországról pedig Hegyeshalom-Újtelep (Zoffmann 1999), s a jelen cikkben ismertetett Nagycenk-Laposi rét lelőhelyről. Magyarországról ezen kívül Zsennye-Kavicsbánya 18
