Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Kelemen István: Jobbágy-móringlevelek Sopron vármegyéből
ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK 29. Pereszteg, 1825. január 16. Szekendi Weronikának móréng levele, mellyet Tolhommer Jósef38 mint el jegyzet mátkájának igaz szeretetéből móréngolt A tellyes Szent Háromságnak, Atya, Fiú és Szent lélek Istennek nevében Én alább irt, ezen Te[kin]t[e]tes Nemes Sopron vármegyében, Németh Peresztegi helységben lakozo Talhammer Jósef mint vőlegény, az édes atyámnak s atyámfiainak egyett értő aranyokkal39 (!) adom tuttára az kiknek most illik, avagy jövendőben az kiket ezen dolog akármi módon illetne, hogy az Istentől meg szenteltetett házasságra kívánván lépni, a Mindenható Istennek kegyes rendelése és a keresztény Anyaszentegyháznak szokása szerént el jegyzettem magamnak örökös meg másolhatatlan házas társul Szétsenyi40 helységben lakozó Szekendi Jósefnek hajadon leányát, Szekendi Veronikát, akinek is igaz hozzá vonzó szeretetemnek jeléül móréngolok 100 fi., az az száz foréntokat v[áltó]cédulában viszont hozzám vonzó hiv szeretedért. Hogy ha Isten О Sz[ent] Fölsége engem előbb ki szólléttana ez árnyik világból tőlem szármozandó magzat nélkül, mint sem az emlétett hütvös társomat, tartoznak az atyámfiai vagy sucsessorim minden háborgatás avagy pör patvarkodás nélkül néki ki adni. Mellyről adom ezen moréng levelemet az alul irt bizonyságok előtt nevem alá Írásával és tulajdon kezem X[=ke]reszt vonyásával meg erősétve. Költ N[émet] Pereszteg, die 16ш January 1825. Talhammer Jósef vőlegény X Ifj. Ivantsits Ferentz meg hit bizonyság X Fertsák István meg hit bizonyság X Szekendi György meg hit bizonyság X N [óta] b [ene]: ami némű ruhát pedig az feleségem, Szekendi Veronika véle hozott hozzám, ha Isten Ő Szent Fölsége kiszólléttana előbb tőlem szármozandó magzat nélkül, tartoznak az édes atyának vagy attya fiainak viszsza adni. 30. Garta,41 1826. október 19. Móringlevél Horváth János és Németh Erzsébet között Allább meg irtt, Tekintetes] Nemes Soprony vármegyében, Gartaihelsigben lakozo Horvat János, minek ellöttö a sz[ent] házosságro liptem volna az anyaszentegyháznak szokáso szerinti, el jegyeztem elsőben magamnak gyűrűs mátkájul fönt irt helysigben lakozo Nimet Páll leányátt, Örsébetett, magam jo szántombul ígértem moring képpen kisz pinztt, 45 for[intot], idest negyven ott forintott meginti, amitt magunk szerzünk ez után, akár mi féli lész, ha mingyárt barom féli lész is. Mast ezek után föl tészem magam szándéka szerént az hanyi rétett, minden hozzá tartozandott, vizett is néki tesztállom és móringulom, mivel nem örszi42 jószág, hanem vászáltotott43 volt. De ol értelemmel, hogy ha az Isten engem44 ez világbul előbb ki szollitana, és gyermegkünk (!) nem maradna, akor
