Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

R. Várkonyi Ágnes: A "Királyi cédrus" Zrínyi Miklós beszéde Szent Lászlóról

R. VÁRKONYI ÁGNES A „KIRÁLYI CÉDRUS” ZRÍNYI MIKLÓS BESZÉDE SZENT LÁSZLÓRÓL R. Várkonyi Ágnes A „KIRÁLYI CÉDRUS” ZRÍNYI MIKLÓS BESZÉDE SZENT LÁSZLÓRÓL Hallgatóim „idézzétek egy pillanatra szemetek elé e kitűnő királyt, a bölcses­ségben, bátorságban győzhetetlent, gondoljatok e halhatatlan cédrusra...” hangzott el latinul, Zrínyi Miklós szabad előadásában, 1634. június 27-én a bécsi egyetem na­tio Hungarica patrónusának ünnepén a Stephansdomban. Szent Lászlót a „királyi cédrus” szokatlan metaforájával jellemző Oratiót már az ünnep előtt kinyomtatták, a ma ismert egyetlen példánya a Jankovits-kolligátumban maradt fenn, további har­minc, 1629 és 1696 között elhangzott Szent László-beszéddel együtt.1 Zrínyi Miklós László-napi beszédét a XIX. század második felétől számon tartja a tudomány, szerzőjéről és tartalmáról az irodalomtörténet művelői és a történetírók a XX. századon végig meditáltak és vitatkoztak. (Fraknói 1917a, 146-150; Fraknói 1917b, 174-177; Négyesy 1920-1985,65; Barta 1937,113-178; Klaniczay 1964,28- 29; Perjés 2002,17; Holl 1980, 96-103; Zrínyi 1985, 96; Galavics 1986, 74.) Mégis a XXI. század elején Kulcsár Péter, aki 1983-ban lefordította, majd né­milegjavított második, 2004. évi kiadásban Zrínyi prózai művei között latínul és ma­gyarul, jegyzetekkel ellátva közzétette, máig ható érvénnyel állapította meg: „a szak­­irodalom szinte figyelmen kívül hagyja és az életműbe nem illeszti be.” (Zrínyi 1634-2004, 45-46; Kulcsár 2004, 248-259.) Keletkezése tisztázatlan, tartalma, célja homályos. Látszólag rejtélyes mű. Valójában csak nehezen megközelíthető. Ösz­­szefüggésben van a natio Hungarica, a Szent László-hagyomány, a szimbólumok XVII. századi történetével, s értelmezésében nem mellőzhetők a hazai és az euró­pai történeti körülmények, a kiskorú szónok tanulmányai, a gyámok szándéka, s a szöveg felületi szintjénél mélyebb jelentése, kommunikatív ereje. Ezekkel a téma­körökkel foglalkozom, a történész nézőpontjából. Itt, a konferencia színhelyén pedig aligha lehetne hallgatni a kortársak erős ér­zelmi töltésű felfogásáról, arról hogy akkor, 1634 táján Győr és Szent László városa, Várad összetartozott. Az ünnep Az ünnep rendjét a bécsi egyetemen a natio Hungarica 1414-ben kelt alap­szabálya első pontjában szögezte le: patrónusuk, Szent László király napjáról, június 27-éről, minden évben megemlékeznek.2 (Mályusz 1997, 264, No. 896.) A döntés ideje egybevág a Szent László-kultusz XV. század eleji felvirágzásával. Zsigmond ki­rály és német-római császár a váradi székesegyházat választotta nyughelyéül, 1412- ben a lengyel királlyal együtt meglátogatta Szent László sírját, keresztülvitte a zso­­lozsmázást, s azt hogy a székesegyház megkapta Szent László ünnepén a búcsúengedélyt. (Kerny 2006a, 475.) A bécsi László-napi ünnepség módját és céljait a XVII. század folyamán már egyre inkább áthatotta a politikai propaganda és az új nyilvánosság. A megemléke­zés rendje az évszázados gyakorlatban csiszolódott szokást követte, de a serdülő Zrí­nyi Miklós beszéde már külsőségeiben erősen átalakult ünnepségen hangzott el. A natio Hungária patrónusünnepe alkalmazkodott az idők változásához. Formális 93

Next

/
Thumbnails
Contents