Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: Egy Szent László előtti katonaszent: Szent Vencel
KISS GÁBOR - ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS EGY SZENT LÁSZLÓ ELŐTTI KATONASZENT: ... Ilyen szoros kapcsolatok mellett nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy egyes szervezetten áttelepülő csoportok magukkal hozták új hazájukba kedvelt szláv szentjük kultuszát is. Szent Vencel tisztelete ugyanis Csehország mellett korán elterjedt Lengyelországban is, aminek leglátványosabb bizonyítéka, hogy a krakkói Wawel székesegyházának eredeti védőszentje is Szent Vencel volt. (Witkowska 1999.) Sorokpolány azonban nem áll egymagában a kora Árpád-kor temetői között, még további két, hasonló jellegzetességeket mutató temetőt ismerünk a Nyugat- Dunántúlról. Az egyiket Török Gyula tárta fel Halimba-Cseresen, 1952-55-ben. A 932 sírt számláló köznépi temetőt az itáliai érméken (Berengár és Provancei Hugó) kívül Szent Istvántól II. Béláig tartó magyar pénzek keltezik a X. század elejétől a XII. század közepéig terjedő időszakra. (Török 1962) Az újabban megismételt embertani vizsgálat szerint a szláv területről származó népességhez a temető használatának utolsó harmadában magyarok is csatlakoztak. (Szigeti-Fóti 2007) A Keszthely - Sümeg - Városlőd - Veszprém útvonalon fekvő Halimba nevét is a szlávból magyarázzák, elsőként 1341-ben említett templomát Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelték.11 (VMHL 196 — 198; Kiss 1988,1: 562) A másik hasonló temetőt Pusztaszentlászló határában Szőke Béla Miklós és Vándor László hozta napvilágra 1974 és 1976 közt. Az eredetileg kb. 220 sírt számláló sírmezőből származó 42 érem a Salamontól II. Béláig, azaz az 1063-tól 1141- ig terjedő időszakból való. Az ásatók egyértelműen királyi szolgálatban álló katonáskodó határőr népesség nyughelyének tartják a temetőt. (Szőke—Vándor 1987) A Becsehely (azaz a régi Bekcsény) és Zalaegerszeg közötti, minden valószínűség szerint római eredetű úton fekvő Pusztaszentlászló azonban újkori helynév. A feltárt sírmező eredetileg valószínűleg egy Urbónak nevű Árpád-kori településhez tartozott, amelynek neve oklevelekben nem maradt meg, emlékét csupán dűlő- és víznév őrizte meg a mai Pusztaszentlászló és Söjtör területén. A név valószínűleg szintén szláv eredetű. (Búza 2000, 12; ZMFN 213, 87/18. sz. és 209, 85/132. sz.) Noha a temető három csoportra tagolódó embertani anyagát mára modern módszerekkel kellene újravizsgálni, annyi azonban így is megállapítható, hogy az rokonítható a sorokpolányi mintával. A sírmező felhagyása után a közösség nagy valószínűséggel egy ideig a Söjtörön felépült Szent Adorján templom mellé temetkezett. Mindaddig így is volt ez, amíg alig másfél kilométerre délkeletre fel nem épült a Szent László tiszteletére szentelt templom, amelyet 1270-ben említenek első ízben. (Szőke—Vándor 1987) Mindezzel képletesen is és valóságosan is új idők kezdődtek, hiszen a kerámialeletek alapján a település élete a XIII. századtól már az új Szent László-egyház szomszédságában folytatódott, az új lovagszent oltalma alatt. 81
