Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Magyar Kálmán: Szent László és Somogyvár (Tanulmány a XI. századi magyar-francia kapcsolatok történetéhez I.)
ARRABONA 2008.46/ 1. TANULMÁNYOK felszentelt templomban a szalagfonatos indák, a palmetta-levelek és a rozetták ott voltak”. (Bakay 1975, 197; Bakay 1989, 175-176., 93. és 94. kép) Ehhez a csoporthoz sorolja Bakay Kornél a szőlőt csipegető galambos, indás ábrázolásokat, sőt az ún. Szent Egyed miséje ábrázolást is. (Bakay 1989,176.) (8-12. kép) Azzal a megjegyzéssel, hogy „aligha kétséges, hogy a palmettás díszítés bizánci hatásként született, s a dalmát tengerpart felől érkezett”. Szerintünk ehhez a bizánci stíluskörhöz sorolhatók az ún. korinthusi díszű oszlopfők is. (Magyar 2000, 323.) (13. kép) Viszont az igazán meglepő, hogy a mai művészettörténeti kutatás egyetlen somogyvári kőfaragványt sem köt a XI. századi időszakhoz.19 (TóthS. 1994,111-115.) Más vonatkozásban ugyan, de az ugyancsak művészettörténész Wehli Tünde viszont azt írja: „Szent László kora a magyarországi művészet történetének — az emlékek csekély és töredékes, viszonylag kevés műfajban, az építészetben és a kisművészetben képviselt volta ellenére —jelentős periódusa. Nemcsak ugrásszerű menynyiségi növekedés, hanem a stílusváltás is jellemzi ezt a kort. Magyarországon az európai folyamattal egy időben történik meg az Ottó-kori, másként preromán művészetből a romanikába való átmenet.” (Wehli 1992, 93, 96.) A szerintünk a XI. század vége felé megkezdett somogyvári építkezés később is továbbfolytatódott. A XII. században többször is átépítették a templomot. A felmenő falakat épületkövekből, kváderekből és vízszintes sorokban elhelyezett téglákból rakták. A falmag zúzott kőből készült és nagyon szilárd habarccsal kötötték össze, a falvastagság 135-165 cm volt. (Bakay 1989,154-175., Magyar 2000, 317-318.) Végső soron szerintünk a korai somogyvári építkezéseknél nemcsak az intenzív francia, hanem a német, olasz, sőt a bizánci műhelykapcsolatok is működtek. Levárdy Ferenc szerint: „a somogyvári bazilika alaprétegének kialakítása művészettörténeti kutatásunk általános megítélése szerint itáliai mintaképekhez igazodott”. (Levárdy 1992,265.) Ez nem véletlen, hiszen Desiderius apát (1058-1087) Montecassino teljes újjáépítője meghatározó egyénisége, irányítója volt a dél-itáliai kolostoroknak. Vagyis ezek a kolostorok is ugyanazokból a forrásokból táplálkoztak, mint a dalmáciai közvetítés nyomait magán viselő Somogyvár apátsági temploma. Tehát Somogyvár az alapítása táján (az 1090-es években) bizánci, olasz, dalmát és német hatásokat, műhelykapcsolatokat mutat nekünk. (Levárdy 1992, 255; Magyar 2000, 317, 321.) Végső soron Szent László 1095-ben bekövetkezett halála idejére alakult ki, illetőleg gyökeresedett meg a jelentősebb francia kapcsolat. Akkorra azonban a somogyvári Kupavárhegyen már egy működő, tető alatt álló, alapjaiban itáliai és dalmát, valamint német formát követő somogyvári bazilika létezett. A francia szerzeteseket és tudós embereket befogadó apátság templomának Kálmán-kori építkezéseiről szintén kevés adatunk van. Bakay Kornél írja, hogy „a diadalív falpillérei és az első (keleti) pillér pár között ugyanis gondosan rakott falat találtunk. A sóderral, homokkal, épülettörmelékkel feltöltött szentély döngölt földjében, a mészkőlapos padló alatt 93 cm-re feküdt Könyves Kálmán (1095- 1116) ezüst dénárja (CNH. I. 38.), mégpedig az első feltöltés tetején, egy vastag égési rétegben. Könyves Kálmán korában tehát a magasított szentély már létezett. A legkorábbi emelt szentélyt később tovább magasították.” (Bakay 1989, 155.) Bizonyítható tehát, hogy a Szent László-kori somogyvári építkezést Kálmán idejében is folytatták. A tudós király, akit László papnak szánt, követte elődje horvát politikáját is. A keresztes hadakat kordában tartó király 1097-ben jutott el a dal-
