Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Magyar Kálmán: Szent László és Somogyvár (Tanulmány a XI. századi magyar-francia kapcsolatok történetéhez I.)
MAGYAR KÁLMÁN SZENT LÁSZLÓ ÉS SOMOGYVÁR Francia-vallon nemesek, kereskedő- és iparos polgárok, földművesek XI-XII. századi magyarországi megtelepedéséről14 A francia-vallon eredetű főpapok mellett azonban csupán kevés francia-vallon származású előkelő nemesről, lovagról tudunk, akiknek a leszármazói az országos méltóságviselők sorába emelkedtek. Fügedi Erik csak a Smaragd nemzetséget, míg Gábriel Asztrik a Rátot nemzetséget is francia, azaz normán eredetűnek tartja. (Fügedi 1981, 408, 531. 52. jegyz.) Szerinte az utóbbi attól a két testvértől, Olivier-től és Rátoldtól származott volna, akik 1097-ben Kálmán király házasságkötésekor annak feleségével, a szicíliai normán Buzillával együtt települtek be. (Gábriel 1944,18.) A Dél-Franciaországgal és a Dél-Itáliával az 1070-1131 között meglévő dinasztikus és politikai kapcsolat idején vándorolt be hozzánk a dél-francia eredetű Ainardi (Aynard) lovag. Az Ainardi (Aynard) nemzetség birtoka Buda és Esztergom között helyezkedett el. Zsámbéki központjukban 1220 előtt már — az első birtokosok sírjait is magába foglaló — kis falusi templomuk is állt. (Sőtér 1940, 10; Dercsényi 1974, 199.) Az ilyen francia vagy inkább lotharingiai származású lovagok, kisebb nemesek, birtokosok Magyarországra történő települését Székely György közölte. (Székely 1972, 45-72.) 1103-ból említi a fiaival együtt áttelepülő Anselmust. Anselmus a brai egyházas birtokát adta el 12,5 márkáért a staveloti apátságnak. Németalföld, valamint az akkori francia (Worm melletti) Rolduc közelében lévő helyről vándorolt be 1148-ban Hezelo. Ugyancsak a XII. században költözött át Huy városából hozzánk Robard. (Székely 1972, 48-49.) A felsorolt példák fontosságát bizonyítják, hogy a XII. század első felének kis- és középnemesi — vallon-flamand — elvándorlói az egykori Lotharingia viszonylag kis, egymással érintkező területéről valók. A francia nyelvterületről a XI-XII. században bevándorlók döntő többsége városi polgár, kereskedő, kézműves és paraszt — főképpen szőlőműves -—volt. (Fügedi 1972, 401, 408.) Székely György kimutatta, hogy az esztergomi latin negyed vezető (patriciusi, comesi), kőházakkal (pa/adumokkal), szőlőkkel rendelkező családjai a XI-XII. században vallonok voltak. (Székely 1972,53-56.) Melletük egy erős francia-vallon kereskedő és iparos réteg létezett. Ez az ún. vicusban élő francia-vallon-flamand réteg Esztergomon kívül Budán, Székesfehérváron, Zágrábban, Váradon és Egerben is megtelepedett. Az esztergomi és a székesfehérvári vírusok (Olaszi, Latini) számára a király külön jogot biztosított. Több adat és vélemény szerint ezek a francia-vallonflamand polgárok voltak — még a németek előtt — a XI-XII. századi magyarországi városalapítók. (Eckhardt 1946, 71; Magyar 1983, 18. 66-67. jegyz.) Ez a francia-vallon bevándorló réteg még később is intenzív kapcsolatot tartott az ún. óhazával. Az egri zárt körben élő és a vallon nyelvet beszélő, főképpen szőlőművelő vallonok körében még a XV. században is élt a Liége-ből való származásuk hagyománya. 1040-1050 táján őseik a „nagy éhség miatt” vándoroltak Magyarországra. (Székely 1972, 53-56.) Ezeknek a telepeseknek, a falusi lakosságnak a nyomai az ország legkülönböző részein is megtalálhatók az ún. Latini, Olaszi, Gallici, Francavilla és más helynevekben. (Magyar 1983, 18. 70. jegyz.) 61
