Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Farkas Annamária: A Szent László Társulat története
ARRABONA 2008.46/1. TANULMÁNYOK az Évkönyv megjelenéséhez. Sajnos a Miniszterelnökség részéről döntés nem született, ezért 1949 márciusában a szerkesztő levélben kért engedélyt az Évkönyv kiadásához. A levelet újabb eredménytelen tárgyalás követte 1949 nyarán, az áhított engedély pedig késett. Az év nyarán Halácsy abban bízott, hogy az új kormány megalakulásával végre dönthet a leendő vallás- és közoktatásügyi miniszter az Évkönyv sorsáról, ám csak üres ígéreteket kapott. A Miniszterelnökség Sajtóosztályának már nem volt szüksége sem a propagandára, és legfőképpen nem a vallásos irányultságú Szent László Évkönyvre, hiszen a kommunisták helyzete megszilárdult, és Mindszenty bíboros jogtalan bebörtönzésével a katolikus Egyházat, ahogy a többi felekezetet is, a markukban tartották. A Belügyminisztérium által 1949 novemberében elrendelt — az évi rendszeres ellenőrző vizsgálattól független — pénz és vagyonkezeléssel kapcsolatos vizsgálaton kiderült, hogy a Szent László Évkönyvre 1947 és 1949 között több tételben 24.700 forintot juttatott a Társulat. Ebből 10 ezer forintot a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium adott támogatásként a Társulatnak, noha maga az egyesület ezt sosem kérte, hanem Halácsy Dezső szerkesztő szorgalmazta az átutalást. A könyv 1948 tavaszán állítólag elkészült, ám utána kibocsátása technikai akadályokba ütközött. Ennek ellenére, amikor a könyv megjelenése már kétségessé vált, a Társulat vezetősége az előfizetést 622 példányra növelte. A választmányi ülések jegyzőkönyvei a vállalkozással szembeni aggályoknak adtak kifejezést. Halácsy szerkesztő kilátásba helyezte, hogy kárpótlásképpen más könyveket juttat az egyesületnek. A más könyvek juttatásának fedezete, vagyis a Szent László Társulat kártalanítása nem látszott biztosítottnak — állapította meg a jegyzőkönyv.45 A Szent László Társulat nevében Halácsy Dezső 1950. március 27-i dátummal elküldte beszámolóját a korábban tervezett Évkönyvvel kapcsolatban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, amelyben pontos beszámolót adott a kiadvány körüli bonyodalmakról. Ebből kiderül: a segélyt a Társulat átutalta a szerkesztőnek, innentől neki volt vele rendelkezési joga, mert a Társulat az 1947. október 6-i közgyűlési határozata és az 1948. január 5-i „Megbízólevél és felhatalmazás” értelmében minden kiadói és szerzői jogot Halácsyra ruházott, ezzel szabad kezet kapott az Évkönyvvel kapcsolatos ügyekre. Ezért minden bevételért, de a kiadásokért is a szerkesztő felelt. Halácsy a Társulattól sem a szokásos és kollektív szerződésekben biztosított fizetést, sem szerkesztői tiszteletdíjat nem kapott, csupán előfizetést az Évkönyvre. Ez az összeg két és fél év alatt 14.700 forintot jelentett, ami részben sem fedezte a szerkesztőség kiadásait, az alkalmazotti illetményt, a szerzői díjakat, a köztartozásokat és a szociális kiadásokat. Ezért vette igénybe Halácsy a minisztériumi segélyt. Az egyesület azoknak a célkitűzéseknek, amit az alapszabályok előírnak egyrészt anyagi, másrészt egyéb nehézségek miatt már nem tudott eleget tenni. A tagok érdeklődése az egyesülettel szemben lecsökkent, az alapszabály szerinti kötelezettségeiknek sem tudnak eleget tenni. A szervezet vagyonkezelésében nem jártak el kellő gondossággal, mert a Szent László Évkönyvre három év alatt több mint 24 ezer forintot fizettek ki anélkül, hogy a Társulat és az Évkönyv leszállítását elvállaló szerkesztők közötti megállapodást írásba foglalták volna, annak dacára, hogy az egyesület vezetősége többször is kifejezésre juttatta aggályait ezzel a vállalkozással kapcsolatban. 470
