Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Farkas Annamária: A Szent László Társulat története
ARRABONA 2008.46/ 1. TANULMÁNYOK A kommunista kézbe került Belügyminisztérium, a BM ÁVO, majd az ÁVH az öszszes egyházi szervezetet, egyesületet igyekezett beépített tagokkal bomlasztani és befolyásolni, lassanként irányítani mindaddig, amíg a nagy részüket 1949-ig végleg meg nem szüntette. A Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott minden egyesület, így a Társulat is, amely ezután évről-évre köteles volt elküldeni a társulati közgyűlések jegyzőkönyveit és a működésről szóló jelentést a Belügyminisztériumnak. (Szarvas 1994, 186.) Krywald Ottó, a Társulat ügyvezető alelnöke öt oldalas, pecséttel ellátott jelentést készített 1945 végén a Belügyminisztériumnak, amelyben alátámasztja a szervezet létjogosultságát, mivel „a Társulat a magyar vallás és közoktatási és külügyminiszterrel, illetve miniszterelnökséggel szoros összeköttetésben állott. A külföldre küldött lelkészek és tanerők anyagi költségeit a minisztériumok adták, a kiküldendő személyek megbízását a minisztériumokkal történt megállapodás után a Társulat elnöke adta.”15 Politikai szempontok a Társulat működésében sohasem vetődtek fel. A Szent László Társulat sohasem foglalt állást a nemzetiszocialista és más demokrácia-ellenes pártok, vagy mozgalmak kérdésében, illetve a baloldali politikai pártok és tagjaik ellen 1945 előtt folytatott üldözésekben. A Németország oldalán való hadba lépés (1941) kérdésében nem foglalt állást a szervezet, sőt, a Társulat működését a német hatóságok csak nehezítették. Krywald Ottó Belügyminisztériumba küldött jelentéséből kiderül: a Szent László Társulat vezetői „a magyar nép érdekeit nem sértették meg.”16 A Fegyverszüneti Egyezmény (1945) végrehajtása során a Szent László Társulat ellen újabb vizsgálatokat rendelnek el. A folyamatos működést nem csak a szükséges engedélyek hiánya gátolta. Az 1945-46-os infláció okozta anyagi nehézségek miatt a szervezet nem rendelkezett készpénzvagyonnal, a tagdíjszedések pedig csak az 1946-os őszi közgyűlés után kezdődtek meg. 1947. február 10-én Párizsban a szövetségesek megkötötték Magyarországgal a békeszerződést, amelynek értelmében a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) ugyan megszűnt az év szeptember 15-én, de a szovjet Vörös Hadsereg továbbra is Magyarország területén tartózkodott, biztosítva ezzel befolyását az ország eseményeire. (Romsics 2003, 276.) Erről az időszakról fennmaradt Shvoy püspök feljegyzése, amelyben először olvasható dr. Keresztes Sándor17 neve, akit a Társulat tagjai titkárnak jelöltek, majd később megválasztottak. Az Erdélyből áttelepült tisztviselő az egyetlen, jelenleg is élő tagja az egykori Társulatnak. Elmondása alapján a II. világháborút követően a lehetőségekhez mérten összegyűjtötték a külföldre küldendő könyveket, majd a püspökelnök közbenjárására a könyvkiadók segítségével a külföldi missziós központoknak és könyvtáraknak továbbították. A Társulatban lefolytatott újabb belügyminisztériumi vizsgálati jelentés szerint a II. világháború idején „az egyesület működésében politikai szempontok is érvényesültek, amit azonban a belügyminisztériumi jelentésben felhozott adatok nem igazolnak kétségtelenül.”18 Ez a politikai szempont mindössze annyi, hogy a Társulat egyik berlini rendezvényén Sztójay Döme,19 az akkori berlini magyar nagykövet is részt vett. A későbbi miniszterelnök jelenléte nem indokolta a Társulat politikai irányultságát. Eközben népbírósági eljárás volt folyamatban dr. Nyisztor Zoltán választmányi tag és dr. Temesy Győző számvizsgáló tag ellen. Ügyükben még nem történt döntés.”20 464
