Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Jernyei Kiss János: Szent László alakja késő barokk szakrális tereink monumentális festészetében
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK kák elején tervbe vették a három isteni személynek a főhajó és a szentély mennyezetképein való effajta elosztását. A katedrális kiterjedt belső terét így egy nagyszabású teofánia kapcsolja egybe, amely a Szentháromság három személyén keresztül megmutatja az istenség történeti időhöz, Krisztus megtestesüléséhez köthető, földi világban való jelenlétét és az egyházban való folytonos, időtlen jelenvalóságát. A magyar szentek monumentális kompozícióban való megjelenítését és a szent királyok életéből vett történeti jeleneteket aktuális történeti körülményekkel is szokták magyarázni, és az ikonográfiái kutatások elsősorban a felvilágosodástól és a felvilágosult abszolutizmustól veszélyeztetett katolikus egyház új típusú propagandaeszközét látják benne. (Galavics 1971, 17.) Ebben az értelemben a Szent István-i alapítás az egyházmegye történeti múltját és tekintélyét hivatott kihangsúlyozni, Szent László legendajelenete pedig a lovagkirály kultuszának aktualitását. A herma jelenléte és az 1763. évi földrengés óta szokássá vált László-napi körmenetek révén a szent királyt a győri polgárok mintegy patrónusukként tisztelték. (Dávid 1999,118.) Aligha meglepő tehát az a különleges pozíció, amelyet László alakja a mindenszentek-képen elfoglal. A kompozíciót Maulbertsch hatalmas spirális felhőszalag mentén szervezte, amely nem csupán egybefogja a hosszúkás képmezőt, hanem virtuális teret is teremt: a képmező keretétől kiindulva a fölfelé emelkedés érzetét kelti, mígnem tekintetünk elér az istenség szférájáig, az empyreum aranyló fényének magasságáig. Maulbertsch itt a templomboltozat „megnyitásának” illuzionisztikus eszközével él, s hogy a látomás és a szemlélő valódi terének kontinuitásáról még inkább meggyőzzön, olyan rafinált fogásokat is bevet, mint a keretet áthágó figurák, akik áttörni látszanak a kép esztétikai határait. Ezek sorában különösen fontos a zászlót lengető angyal, aki a keretre még árnyékot is vet, mintha ő még a mi világunkban lebegne. Az ő mozgása indítja el a nagy felhőfolyam roppant lendületét, és a zászlórúddal ő mutat a szentek sorában legelső helyet elfoglaló Szent Lászlóra. A lovagkirály alakjának eme kiemelése világosan megjelenik már azon az olajvázlaton is, amelyet ma a berlini képtárban őriznek. (Garas 1960, 220. Kát. 268.) Maulbertsch a fényözönben fürdő felhőtömeg előtt álló figura sziluetthatására alapozta annak kiemelését, s a fény intenzitását a kész freskón tovább fokozta. A felhők előtt így jól láthatóan kirajzolódik a szent alakja, kivált karjainak mozdulata: jobbja legismertebb attribútumára, a bárdra támaszkodik, ami által a figura első pillantásra felismerhetővé válik, bal keze pedig lefelé irányuló gesztusával a földi világ irányába, a templomban öszszegyűltek felé mutat. A freskón ábrázolt szentek sorában ő az, aki az evilág szférájához térben legközelebb látszik lebegni, s aki valódi összekötő figuraként—az égiek figyelmét igyekezvén terelni — a legintenzívebb kapcsolatot mutatja a földiekkel. A freskó illuzionisztikus működése révén így a hívek Szent László lendületes alakjában odaadó és tevékeny közbenjárójukat láthatták. 1781-ben készült el a szent alakjának barokk freskófestészetünkben legnagyobb szabású ábrázolása, Maulbertschnek Batthyány József érsek megbízásából a pozsonyi prímási palota kápolnájába festett mennyezetképe. (Garas 1960,127-129.) (7. kép) A kápolna a Melchior Hefele tervezte rezidencia két szintet átfogó, különleges, négyszögbe illeszkedő ellipszis alaprajzú tere, amelynek Szent László-titulusát az érsek még a középkori palotából átörökítve megtartotta. A főoltárképet, amely a király megdicsőülését szokásos barokk apoteózisként felhőkön és angyali kísérettel ábrázolja, Maulbertsch tanítványa, Johann Zallinger festette. A barokk együttesekben az üyen témájú 434
