Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Jernyei Kiss János: Szent László alakja késő barokk szakrális tereink monumentális festészetében
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK A felajánlás ekképpen differenciált mozzanatában pandant alkotva két királyunk gyakori szereplője a XVIII. századi templomdekorációknak, s nem meglepő, hogy Eszterházy Károly is egy Szent István korona-felajánlása jelenet párdarabjaként rendelte meg Krackertől az oltárképet. (Jávor 2004, 287. Kát. 237-238.) A művön László attribútumai között a magyar koronázási jelvények is hangsúlyosan megjelennek, a sisak és a keresztes pajzs pedig a miles christianus kellékeiként tűnnek fel. A felségjelvényeit és fegyvereit felajánló uralkodó Kracker akadémikus pátosszal festett művén egészen közel áll a lovagkirály eszményének azokhoz a látványos barokk képi megfogalmazásaihoz, amelyben például a nyugati kereszténység egy másik nagy alakja, Anjou Szent Lajos is megjelent a XVIII. századi francia művészetben. (Schieder 1997, 77-78.) A kardra tekeredő rózsafüzérnek a magyar történeti hagyományban találjuk meg előzményeit az olyan istenfélő hadvezéreink körében, mint Hunyadi János, aki az olvasót fegyverén hordta. (Kerny 1997, 262.) A rózsafüzér-kultuszt megerősítő lepantói csata után kifejezetten győzelmet hozó fegyverként tekintettek a rózsafüzéres kardra, s ez a gondolat Kracker festménye szempontjából azért fontos, mert egy új, a korábbi példákon még nem látott motívum, a fegyverre ráfektetett olajág pontosan ugyanezt a mondanivalót hordozza. A győzelem, az örök béke jelképeként arra utal, hogy a lovagkirály itt már harcát megharcolva, győzelmes küzdelem után jelenik meg, s mind fizikai, mind lelki értelemben triumfátorként járul az őt megáldó égi fejedelem elé. A kép ezáltal Szent Lászlóban országa hathatós szószólóját éppúgy megmutatja, mint a keresztény életút harcait megjárt, üdvözült lélek példáját. A szent alakja hasonlóan sokrétűen jelenik meg a XVIII. század nagyszabású mindenszentek-freskóiban is. A váci katedrális kupolafreskója, amelyet Migazzi bíboros megrendelésére Franz Anton Maulbertsch festett 1770-71-ben, a Szentháromság megdicsőülését a Mária vezetésével felsorakozó szentek körében ábrázolja. (Garas 1960,100-102.) A hatalmas mennyei seregben a kupolaboltozat bal felén tűnnek fel a magyar szentek. (3. kép) Szent László itt Istvánnal és Imrével alkot szorosan összetartozó csoportot: első királyunk fiával együtt térdepelve látszik, és elragadtatott kifejezéssel tekint a Szentháromságra, István bal kezének gesztusával a koronázási jelvényekre mutat, amelyeket aranybojtos párnán angyal tart előttük. A freskó tehát a mindenszentek képében így az országfelajánlás motívumát is megidézi. A szent királyok közelében ott látjuk még a páncélos, pajzsot és kardot tartó Szent Mártont, akinek a lábánál angyal emeli a 2. kép Szent László Hevenesi Gábor: Régi magyar szentség, 1692 430
