Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Wehli Tünde: "Quomodo beata virgo medicat ipsum"
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK A Szűz általi gyógyítás témája két kérdést vet fel. A kérdések egyike: a krónikában említett divina miseratione gyógyító képessége hogyan és miért helyeződik át Máriára? A másik kérdés arra irányul, hogy milyen irodalmi, illetve képzőművészeti alkotásokkal állítható szembe a kódex kérdéses kompozíciója? Az első kérdés röviden megválaszolható. Jézus Krisztus földi életében a csodák egyik tekintélyes csoportját alkotják a gyógyító jellegűek. Krisztus a nyállal kevert sáron kívül szavával vagy kézrátéttel többször hozott gyógyulást.15 Mennybemenetelét követően ő inkább a lelki vakság gyógyítójaként szerepel, például a növény- és állatszimbolikában. Gyógyító tevékenység, például arc-érintéssel történő ekkor már ritkán, de olvasható vele kapcsolatban. Krisztuséval szemben Mária evangéliumi, apokrifekből kiolvasható és Legenda aureában rögzített evilági életéből hiányoznak a mirákulumok, ám holtteste, majd mennybevitelét követően egyfelől képe,16 másfelől ő maga számos területen nyújt segítő kezet. A kereszténység korai századaitól többek között pestistől (betegségtől) megszabadít, csatában támogat és végül, de nem utolsó sorban mindenkor az emberiség közbenjárója a halál órájában, valamint az Utolsó ítélet napján. A lovagkori harcos eleve Máriáért nyúl fegyverhez, így lehet esetleges sérüléseinek természetes gyógyítója. Néhány exemplum azt sugallja, hogy a középkor embere Mária intercesszor-szerepében az Utolsó ítéleten kívül más téren is reménykedett. Nevezetesen a gyógyulásban. Erre a 917-ben meghalt Radbod utrechti püspök életéből nyerhető példa. Az ő történetében Mária hatékonyságát két gyógyítással is foglalkozó szent, Ágnes és Tekla fokozza, akiknek társaságában megjelenve, szavát adja arra, hogy a rászoruló beteg gyógyulásáért interveniál fiánál. (Kirschbaum 8, 244.) Heisterbachi Caesarius 1219-1223 között írt Dialogus miraculorumának 7. fejezetében az általa meggyógyítani kívánt ifjúnak Mária közvetítésével a Szentháromság hozott gyógyulást. (Caesarius von Heisterbach 1992,193.) A felsorolt példák azt sugallják, hogy Mária olykor nem maga gyógyított, hanem mediátorként lépett fel a beteg és a Trinitás, illetve a gyógyulást remélő és Krisztus között. Valószínű, hogy ilyen és ehhez hasonló megoldások vezettek el oda, hogy az Anjou Legendáriumban az isteni könyörületesség megvalósítójának szerepében Mária tűnhessen fel. Az elsőből következő kérdéskörrel Horváth Cyrill 1928-ban közreadott tanulmánya foglalkozott érdemben. Ő két olyan Máriának tulajdonított csodát talált, amelyben ő, ahogyan ez Krisztussal kapcsolatban olvasható,17 kézrátéttel gyógyított. Egyszer a XI. században élt hibás beszédű Szent Autpertus apát egészségét adta viszsza így, mégpedig a szent imáját meghallgatva, ahogyan ez László esetében is történt. A másik exemplumban a következő század közepén Gualterus cluny-i apát tudósít arról, hogy egy asszony sebes arcát álmában gyógyította meg Mária, ujjának érintésével, tehát a Legendáriumbeli képhez hasonlóan fejet, ugyancsak kézzel. (Horváth 1928,175; Sigal 1985, 324.) A két csoda közötti eltérés mindössze annyi, hogy Szent László a csodás gyógyulásnak éber szemtanúja. Mária gyógyító csodáinak sora két irányba tovább bővíthető. A Vatikáni kódexlap szempontjából ez alkalommal elegendő egyfelől a kézrátéttel történő, az ima hatására bekövetkezett, kizárólag konkrét és jelentős szentekkel összefüggő és ezért ritkább gyógyítások kiemelése a Mána-mirákulumok tengernyi anyagából. Szent Bernátot a XII. század második felében Lászlóhoz hasonlóan érintéssel gyógyította meg a Szűz, akit itt Szent Benedek és Lőrinc kísért. (Weissbecker 476.) Másfelől utalni kell a harcban
