Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Szentmártoni Szabó Géza: "Az Szent László koronája, úgy tetszik, hogy az kegyelmed ládájában vagyon" (Jegyzetek Naprágyi Demeter leveléhez)
SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA ,AZ SZENT LÁSZLÓ KORONÁJA, ÚGY TETSZIK, Szentmártoni Szabó Géza „AZ SZENT LÁSZLÓ KORONÁJA, ÚGY TETSZIK, HOGY AZ KEGYELMED LÁDÁJÁBAN VAGYON” (Jegyzetek Naprágyi Demeter leveléhez) A Szent László hermát 1607-ben Győrbe vivő Naprágyi Demeter életéről a győri születésű Jenei Ferenc (1905-1971) írta meg az eddigi legteljesebb összefoglalást. (Jenei 1965) A humanista műveltségű püspök Erdélyből menekített, mintegy háromszáz kötetből álló könyvtáráról, amely a győri Székesegyházi Könyvtár birtokában maradt fenn, Vásárhelyi Judit írt, a possessor-bejegyzéseket is feltáró, részletes tanulmányt. (Vásárhelyi 1980) A Szent László-herma Győrig tartó kalandos útjának állomásait pedig legutóbb Kerny Terézia foglalta össze. (Kerny 2006) Naprágyit Báthory Zsigmond fejdelem 1595-ben nevezte ki erdélyi kancellárrá, 1597. május 1-én pedig gyulafehérvári püspökké. (Zoványi 1977, 97.) A fejedelem ismételt távozásai és visszajövetelei közötti időkben Naprágyi Bocskai Istvánnal együtt kormányozta Erdélyt. A sokszor változó erdélyi politika azonban kudarcra ítélte a püspök törekvéseit, így 1600 júliusában kénytelen volt elhagyni egyházmegyéjét és kancellári hivatalát. Megsejtve, hogy nincs esélye a visszatérésre, magával vitte könyveit, és az általa különös becsben tartott Szent László hermát. Az ereklyetartó hitelesítésére, még menekülése előtt, 1600. május 18-án, Gyulafehérvárott leltárt készíttetett: „Caput S. Ladislai Regis Ungarorum argenteum cum reliquiis eiusdemque corona argentea, cum floribus quatuor deaurata" azaz „Szent Lászlónak, a magyarok királyának ezüst feje az ereklyékkel és annak ezüst koronája négy aranyozott virággal.” A Nagyváradról származó herma koronája tehát már ekkor nagyon hiányos volt, hiszen tíz eredeti levéldíszéből csak négy volt meg, az abroncsból pedig elvesztek a drágakövek. (Balics 1892, 19.) Naprágyi Erdélyből, Felső-Magyarországon át Prágába menekült. 1601 januárjában követte őt Bocskai István is, aki Rudolf császár fővárosában kis megszakítással két évig maradt „tisztes fogságban”. (G. Etényi-Horn-Szabó 2006, 149.) Naprágyi is hosszabb időt töltött e városban, s közben azon igyekezett, hogy kijavíttassa a magával hozott, sérült hermát. Erről a törekvéséről szolgáltat érdekes adalékot az a Jenei Ferenc által felfedezett, de egészében csak később publikált levél, amelyet Naprágyi Demeter 1600. december 20-án, Prágából írt Szentiványi Jánosnak, Liptó vármegye alispánjának:1 „Generoso ac Egregio Joanni Szenthivány, vicecomiti Comitatus Liptoviensis &c. domino et fratri observandissimo. Generose domine frater observandissime servitiorum commendationem. Istennek hálá, én egészségben vagyok. Ha kegyelmed is jól vagyon minden háza népével, igen örülöm. Én az követeket várom, kik egyikét azt hozzák az több propositiók között, hogy soha Erdélyben püspökség ne légyen, de bolondság, mert őfelsége arra nem mégyen. Zilah kezünknél vagyon. Az szolgáink immár ott vadnak és bírják. Az többit is Isten kezünkben adja, ha addig valami új fordulás nem lészen Erdélyben. 391
