Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kerny Terézia: 1453. Adalékok és fölvetések Habsburg (V.) László Szent László tiszteletéhez
KERNY TERÉZIA 1453. ADALÉKOK ÉS FÖLVETÉSEK HABSBURG (V.) LÁSZLÓ ... Könyökbe szorított jobb kezében rövid nyelű, éllapjával kifelé fordított bárd. Magasra tartott baljában nagyméretű országalma. Legfontosabb irodalma: Pohl 1971-1972. 42 CNH-II. 179., 180. Méret: CNH-II. 179 átmérője: 11 mm, CNH-II. 180. átmérője: 18 mm. A hátoldal fölirata CNH - II. 179: „S. LADISL-AVS. REX” CNH - II. 180: „S. LADISL-AVS. RE[X].” Az éremmező közepén Szent László frontális nézetben áll. A két típus éremképileg azonos ábrázolásit. A Szent alakja elmosódott. Fején nyitott korona, körülötte glorióla. Viselete redőzött fegyverkabát, amelyre a nyaknál szétváló, lábszárközépig érő palást borul. Jobb kezében éllapjával kifelé fordított hosszú nyelű bárd. Bal kezében országalma. Fontosabb irodalma: Huszár 1958,93; Huszár 1979,105. Kát. 662., 663. 43 „Anno a nativitate domini nostri Ihesu Christi millesimo quadrigentesimo quinquagesimo tertio, ego magister Johannes Messingloer de Lewtschaw, procurator estiualis, percepi, prout in antiqua matricula latius continetur,quatuordecim florenos auri Hungaricales. Item quinque solidos denariorum monete nigre. Item ladulam continentem pannum funeralem. Item hystoriam regis sancti Ladislai cum duanus clavibus [...]” (Matricula, folio 93rect0, Wien, Archiv der Universität. Sign. N. H. 1. Papír, pergamen, tempera, 148 lap. 295x280 mm) Kiadása: Schrauf 1892-1893, 26-27. 44 Ide vonatkozóan lásd: Kerny Terézia katalógustételét a Szent Imre 1000 éve című tanulmánykötetben. [Megjelenés előtt.] 45 A főoltárra alapvető: Frommel 1987. 46 Bunyitay 1883, 282. Nyomában említve még: Balogh 1982, II. 49. 47 Bunyitay történetírói felkészültségéről v. ö. például: —: Új könyvek. [Schematismus historicus venerabilis cleri dioecesis Magno-Varadiensis latinorum pro anno dom. Et millenari 1896] Századok 31. (1897) 475. 48 Cittä del Vaticano, Theiner Ágoston által közölt jelzete: Roma, Ex. Reg. Orig. An. I. de Curia lib. III. föl. 119. Kiadása: VMHH 1860,320. Nr. CCCCXV1. Nyomában közölve még: Bunyitay 1879,180; Bunyitay 1883,1. 282., 290. A középkori magyar uralkodók hagyományossá vált váradi zarándoklatairól v. ö.: Bunyitay 1892a, valamint Ortvay 1892, II. 508. 49 1432. XII. 10. Visegrád: „Cum nos post discessum charissimi Patris nostri favente divina Clementina ad solium regiminis Hungáriái adepta nostra coronatione fuissemus sublimati, ad visitandum sepulchrum sanctissimi regis Ladislai, a quo diuinum auxilium summa cum fiducia quotide postulamus, cum fidelibus Baronibus regni nostri, decenti cum honore Varadinum accessimus, licet etiam deuotio nostra ad id nos coarctasset, vt eidem Ecclesiae Varadiensi, in qua ipse Sanctissimus Rex Ladislaus nutu diuino variis corruscans miraculis feliciter requiescit [...]. ” Ezért a váradi egyháznak elődeitől (,fadislaus, Stephanus II., Bela, Henricus, Carolus”) kapott privilégiumait megerősíti és új adományban részesíti. Azaz a váradi egyháznak adományozza Bihar, Zaránd és Békés vármegyék vásári jövedelmét — négy község kivételével. Kiadása: Keresztúri 1806, I. 153-155; CDH 1833, IX/1. 58; Podhradczky 1836, II. 37; АО 1884, IV. 292., közölve még: Balogh 1982, II. 33. 50 Chronicon 1884,143-167., magyar nyelvű fordítása: Névtelen 2000, 62. 51 „Turribus: harum turrium ecclesie kathedralis Waradiensis una cecidit in dominicia „Judica“, recte circa sextam, que erat hora prandii, anno Domini 1443, tempore dicti domini Iohannis episcopi, qui in pretacto bello periit. Ubi nota unum miraculum, recte (meo iudicio) memoria dignum. - Erat sub ipsa turri wolta quedam seu sacristia woltata, in qua reliquie sanctorum, et presertim caput et utraque manus Sancti Ladislai solebant conservari, et ibidem edam a populo visitari. Cumque pretacto die ad ecclesiam ipsam atque ad visitandas easdem reliquias maxima populi multitudo convenisset, tandem post multum concursum populi succustos - vel expectacione fatigatus, velforte ne horam prandii negligeret - non reposuit caput ipsum ad locum seu armarium pro eius conservatione deputatum, sed dimisit simpliciter in altari in ipsa sacristia habito, ad quod exponi seu collocari consueverat, dum a peregrinis visitabatur, nullumque tergumentum aliud capiti ipsi adhibuit, nisi quoddam tenuissimum peplum, et eo coopertum ibidem reliquit, ac clausa sacristia ad refectionem exivit. Quo exeunte vix quidem media hora transierat: cecidit et corruit turris pretacta, rupitque casu suo sacristiam ipsam subtus se habitam, omnemque murum eius usque ad terre superficiem subvertit, capite ipso et ceteris reliquiis in ipsa sacristia existentibus, inter ipsam ruinam et acervos ac magnam molem lapidum circumclusis. Fit rumor primum in curia episcopi, dehinc mox in civitate: rumori additur clamor, fit denique tristis concursus ad castrum, credentibus et opinantibus omnibus, quod caput pretactum ac alie reliquie antedicte per impetum tanti casus ac molem tot lapidum in pulverem fuerint comminute. Sed longe aliter divina disposicione factum est. Nam dum ex ipsa populi multitudine, que convenerat, tot quot attingere poterant - ad mille prope hominum manus - lapides ipsos dirutos evolvere cepissent, ab hora supratacta continue laborando, atque molem ipsam ac ruinam evolvendo, vix tandem circa occasum solis ipsarum reliquiarum et altare, in quo 381
