Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kerny Terézia: 1453. Adalékok és fölvetések Habsburg (V.) László Szent László tiszteletéhez
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK írást: »A mell közepén csúcsán álló négyzetes lapon, szürkészöld alapon vörös-zöld beágyazott zománcos pajzsban, közepén nagyobb pajzsban az ország pólyás pajzsa háromágú koronával és két keresztbefektetett bárddal, jobbra-balra kisebb pajzson a hárma halomból kinövő kettős kereszt... ez a (kissé meggörbült és 1930-ban újrazománcozott) lap kis csavarral van felerősítve.« Állapítsuk meg tehát a következőket: ez a címeres lap elüt a többitől mert: a) nem sodronyzománccal készült, hanem vésett aljú vagy másként: „beágyazott” zománccal. Az effajta zománc limoges-i párhuzamai a XII—XIII. századból valók, akkor volt ez az eljárás széliében elterjedve, feltehetően nálunk is, b) más a zománclap felerősítésének módja, mint a többié, mert nem csappal történt, s nem is ónforrasszal. Feltehető, hogy a csavaros felerősítés újabbkori, s régebben talán éppen úgy forrasztva volt, mint a többi nagy lap. Mindenesetre ez az első jelenség eddigi vizsgálódásunk során, amely olyan díszítésmódot képvisel, amely nagyjából László király szentté avatásának korához visz bennünket. [...] Nem esett eddig szó a címeres lemez címerábrázolásáról. Többen úgy vélték, hogy Bártfa címerét ábrázolja, ám ez lehetetlen, mert Bártfa csak a XV. század közepén kapta meg a címerpajzsot. Köztudomású, hogy éppen III. Béla korától jelentkezik címeres gyakorlatunkban (éppen pénzeinken) a pólyás címer és a kettős kereszt egymástól független pajzsokban (mint a hermán is). A Szent Lászlólegendában a bárd éppen úgy Szent László ismertetőjele, akárcsak a képzőművészeti alkotásokban. A címerkép tehát a legnagyobb nehézség nélkül keltezhető a vésett aljú zománc korától (XII. század vége, XIII. század). Kérdés, ami kutatásra vár, hogy Bártfa nem éppen Szent László címerét kapta-e elismerésül és kitüntetésül a Szent László kultusz korában? Akárhogyan is vesszük a dolgot, a felsorakoztatott érvek alapján a címer semmiképpen nem keltezheti a hermát a XV. század közepére, hanem ellenkezőleg, a herma keltezi a címert jóval előbbre.”21 Веке László 1980-ban kiadott, a hazai sodronyzománcos alkotásokat teljességre törekvőén összegyűjtő katalógusában, mivel a lemez technikája semmilyen vonatkozásban nem érintette a kötet címében megjelölt műfajt, megelégedett a korábbi szakirodalom (Pulszky-Radisics 1885) summázatával: „A mell középső mezőjében vésettaljú zománcos címerek: sötét szürkés-zöld alapon középen Magyarország pólyás pajzsa, fölötte két bárd és háromágú korona, melynek nagyobb kövei transzlucid viola, a kisebbek pedig transzlucid zöld színűek. A nagy pajzs mellett egy-egy kis címer, opak vörös alapon kettőskereszt, transzlucid zöld halmokon.” (Веке 1980, 74.) Az erősen szelektált kutatástörténeti áttekintésből is egyértelműen megállapítható, hogy a hermával foglalkozó szakemberek kizárólag a címer heraldikájával foglalkoztak. Többre nem törekedtek. Nem kísérelték meg értelmezni, vagy ha mégis kísérletet tettek rá, téves következtetéseket vontak le belőle, ami láncreakcióként terjedt tovább, újabb és újabb elméleteket gerjesztve. Igen jellemző például, hogy miközben néhány kutatónak föltűnt a közeli hasonlóság Bártfa címerével, sőt némelyek egyenesen annak is tartották; azt a magától adódó következtetést már nem vonták le, hogy esetleg azért hasonlíthat annyira rá, mert valami köze esetleg mégis csak lehet hozzá. A címeres lemez voltaképpen az ereklyetartó minden kutatóját megzavarta. Oda nem illő darabnak tartották, ami, László Gyula szavaival élve „idegen testként” éktelenkedik a herma palástján és ki tudja, hogyan kerülhetett oda. Nem tudtak mit
