Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kerny Terézia: 1453. Adalékok és fölvetések Habsburg (V.) László Szent László tiszteletéhez
ARRABONA 2008.46/ 1. TANULMÁNYOK írott források alapján az új fejereklyetartó szobor készítése az 1420-1437 közötti évekre valószínűsíthető. Bár semmilyen konkrét adat nincs arra nézve, hogy az ereklyetartót Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) rendelte volna meg, létrejöttében — ismerve megkülönböztetett Szent László tiszteletét, és majdani temetkezésére való utasításait — számolni kell szerepével. (Kerny 1987; Kerny 2006) A datálás pontosításához — talán — közelebb vihet a veszprémi székesegyház Rozgonyi Simon püspöksége idején kelt inventáriuma, amelyből kiderül, hogy Szent György fejereklyéjének aranyozott ezüst tartóját 1429-1437 között javították, vagyis a Szent László-herma föltételezett készítési idejével nagyjából egy időben, esetleg közvetlenül utána: „[...] Item fracture, minutie et torture peciarum argenti et una marca cum media et tribus lotonibus, alias sub sigillo domini Nicolai prepositi maioris positi, in priori registro contente et nominate, sunt apposite et addite per dominum symonem episcopum ad reformationem tece capitis sancti Georgii!’ (Fejérpataky 1886, 569.) Ez az egybeesés több szempontból is figyelmet érdemel. A, javítás” talán egy éppen olyan radikális beavatkozás volt, mint a váradi herma esetében, azaz teljes átalakítást, egy merőben új fejereklyetartót eredményezett. Jóllehet ebben az esetben nem egy tűzvész volt a közvetlen kiváló oka a renovációnak, az ereklye iránt megnövekedett hatalmas érdeklődés, a Szent Lászlóéval vetekedő Szent György tisztelet és nem utolsósorban a király 1408. december 12-én alapított Sárkányrendje egyaránt motiválhattak Veszprémben is egy hasonló felújítást, gyaníthatóan ugyancsak Zsigmond személyes utasítására, aki e székesegyházat szintén pazarul ellátta liturgikus alkotásokkal. Számos kutató föltételezte és föltételezi ma is — bár ezt a prekoncepciót ma már aligha lehet tartani — az első (ismeretlen) tartóhoz való hasonlóság igényét.4 Mindez színtiszta spekuláció. Ami viszont esetleg a megolvadt tartó egykori díszítésére vezethető vissza, az a koponyaereklye archaikusnak tetsző, karoling reminiszcenciákat idéző,5 vésett ezüstpántja lehet,6 amely talán kegyeleti okokból, vagy más pragmatikus megfontolásokból, még a XII. század végén kialakított ikonográfiái koncepciót tükrözheti. Ez a határozott és szándékos historizálás, historizáló attitűd biztosította — többek között — továbbra is az ereklye autenticitását.7 A kutatók egy része azt is gyanítja, bár erre nézve sincs semmilyen bizonyíték, hogy a herma fejének arcvonásai Szent László úgyszintén ismeretlen síremlékének fedlapján föltételezett fekvő uralkodó-relief ábrázolását követné.8 Ha ez a hipotézis nem is, az viszont egészen bizonyosnak tekinthető, hogy a portréigénnyel megformált büszt — Márton és György kolozsvári szobrászok álló bronzszobraihoz hasonlóan — hamarosan követendő mintaképpé vált Szent László ikonográfiájában, s gyakorlatilag a mai napig meghatározza ábrázolásait. Erre nézve az egyik legkorábbi említhető példa, s ez támpontot nyújthat a herma datálására is, Pálóczi György esztergomi érsek (1423-1439) 1435 körül készült breviáriuma (Breviarium Dioecesis Strigoniensis) 363rect0 lapjának „F” iniciáléjába foglalt Szent László képmás.9 Haja és formára nyírt szakálla ugyanis feltűnő módon emlékeztet az új büszt fiziognómiájára, de más emlékek — pl. a budai szoborlelet egyik szakállas feje — is említhetők. Szent László fejereklyéjét a források szerint kétszer érte súlyosabb sérülés. Mindkét alkalommal azonban csodálatos módon megmenekült. A két hasonló esemény leírásának mikrofilológiai szövegelemzése fölvetheti azt az igen lényeges 364
