Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Varga Péter: A Szent László-herma restaurálása
oldódó szennyeződés ne kerüljön rá a többi megtisztított felületre. A zománcos felületek védelmét vattapapírból készített, négyzetes tamponok segítségével sikerült megoldani. (6. kép) Mivel a sodronyzománc lapokat nem lehetett levenni a hermáról, ezért a fent említett műveleteket egyenként kellett elvégezni, így egy nap alatt két mező megtisztítása készülhetett el. (8-10. kép) A teljes zománcos felület tisztítása után a kiegészítéseket csak hideg úton lehetett elvégezni. (9. kép) A jelenleg használatos hordozóanyagok közül az epoxigyanta volt a legalkalmasabb erre, amely pigmentekkel színezve került a hiányzó zománcrészek helyére. A „hidegzománccal” sikerült lekötni az eredeti zománcszéleket, megállítva azok további pergését. (10. kép) Végül vissza kellett venni a pótlások magas fényéből, hogy az új kiegészítés hasonló legyen az eredetihez. A gyanta hosszú száradási ideje és terülése miatt naponta maximum két mezőt lehetett így helyreállítani. Az epoxigyanta elöregedési ideje körülbelül 30-40 év, ekkor a pótlásokat ki kell cserélni! A palást közepén lévő tűzzománcos címer cinezett hátlapját le kellett venni, mert a cin beleoldódik a nemesfémbe (pl. ezüst esetében), így mivel keményforrasztásnál ez leviszi az anyag olvadáspontját, a tárgy könnyebben elolvadhat. De elég az is, ha az ötvösmű magasabb hő közelébe kerül, az olvadás ekkor is könnyen bekövetkezhet, míg a cinezés nélkül a nemesfém tárgy ugyanezt a hőmérsékletet olvadás nélkül kibírná. Ezért a restaurálás során törekedni kell arra, hogy minden tárgy csak a saját anyagával legyen kiegészítve, hiszen ebben az esetben a tárgy minden része azonos módon reagál a környezet fizikai és kémiai változásaira. A mellpalástról és a címer hátlapjáról a cint maradéktalanul eltávolítottam. A címer rögzítése érdekében egy menetes szárral csatlakozó, új ezüstfoglalatot készítettem. A foglalat háta nyitva maradt, hogy a zománcozott címer hátlapja később is megtekinthető legyen. Az előoldalon a lemez széle úgy lett befoglalva, hogy az eredeti lap szegélyét a foglalat ne takarja el teljesen. Megtisztítottam az alsó, 18 db ovális zománcmezőt is és a megmaradt eredeti zománc színéhez igazodva, a fentiekhez hasonló módon a sérült zománcfelületeket „hidegzománccal” kiegészítettem. Az alsó sávból hiányzó öt, háromszög alakú, kordildróttal szegélyezett, zománcozott mezőt ezüstből kellett elkészíteni majd aranyozni. A hátoldalukhoz, az eredetihez hasonló módon forrasztott csőszegecsekkel rögzítetVARGA PÉTER A SZENT LÁSZLÓ-HERMA RESTAURÁLÁSA 9. kép A zománc tisztítás után 10. kép A zománc restaurálás után 359
