Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Varga Péter: A Szent László-herma restaurálása
VARGA PÉTER A SZENT LÁSZLÓ-HERMA RESTAURÁLÁSA új anyacsavart, amely az elöl lévő nagy, sárga kő foglalatának megfelelő rögzítéséhez szükséges. (3. kép) Ezzel a módszerrel megóvtam az eredeti csavarszárat és a kőfoglalatot az újbóli menetvágástól, foglalástól. A fej tisztítása a koronához hasonló módon történt, annyi különbséggel, hogy a technikai motor szárára szerelhető, finomszőrű, kör rézkefét használva került sor az ezüstszulfid teljes körű eltávolítására a fej belsejében. A tisztítási és közömbösítési fázist addig kellett ismételni, amíg a fém felület teljesen tiszta nem lett. Mivel a tárgy restaurálásának ebben a fázisában a forrasztás lehetősége fel sem merülhetett, a fogsor bal oldalán lévő foghiány kiegészítése ezüstlemezekkel, epoxigyanta segítségével történt. Először színezüst lemezből ki kellett vágni a hézagba illeszkedő „madárformát”, amelyet pontosan be kellett reszelni a nyílásba. Ezután lehetett a pótlást egy ezüstlapra ráforrasztani, majd a helyére beilleszteni, és beragasztani. A kiegészítés belülről is jól látható. A fej tisztítása után teljes pompájában előragyogott az eredeti tűzi aranyozás. Itt kell utalnunk az egykorú tűzi aranyozás mikéntjére. Az eljárás alapját a higanyban feloldott aranyból készített aranyamalgám oldat jelenti, amelyet a jól előkészített ötvösmű felületére vas ecset segítségével egyenletesen felhordtak, majd a tárgyat hevítve a higanyt elpárologtatták. Az eljárás után visszamaradt aranyat különböző formájú, felpolírozott achátból vagy vérkőből készült szerszámokkal átdolgozták, a felületet átsimították. Ezeket a műveleteket addig ismételték, amíg el nem érték a kívánt rétegvastagságot. A tűzi aranyozást ugyan elsősorban díszítésre használták, de az oxidáció ellen is nagy mértékű védelmet nyújtott.2 A következő munkafázis a nyakpánt restaurálása volt: a nyakdísz megtisztítása után eltávolítottam a rácinezett ezüstlapot, maradéktalanul letisztítottam a cint a felületről. Ekkor tűnt elő a nyakpánt lyukas, hiányos része. A tisztított nyakpánton jól láthatók a tűzi aranyozás nyomai, sőt az aranyozott részeken felfedezhető, hogy a nyakpánt valaha nagyon finoman bordázott, mondhatni mattírozott volt. (5. kép) Ez alátámasztja azt, hogy a pánt a hermához készülhetett. A nyakpánton belül négy lyuk található, amelyek feltehetően a régi rögzítésnek a nyomai. A lyukas rész kiegészítéséhez egy színezüst íves lemezt kellett készíteni, majd ezt besüllyeszteni a hiányos rész fölé, végül ezüstforrasztóval 800 C°-on a helyére rögzíteni, eldolgozni. A nyakpánt eredeti színét galvánaranyozással állítottam helyre. Az ereklyetartó nyakrészének repedése belülről, ezüsüemezzel, ragasztással került megerősítésre. A legtöbb munkát és problémát a mellpaláston lévő, 81 db sodronyzománcos mező tisztítása és restaurálása jelentette. A tűzi aranyozás egykorú technikájának felidézése mellett röviden utalnunk kell a sodronyzománc készítéstechnikájára is. Az alaplemezre felrajzolták a motívumot, majd két drótot összesodortak — ez az ún. kordildrót —, amelyet az eljárás használatának első részében rövid szakaszokra 5. kép A nyakpánton az eredeti tűzaranyozás és a mattítás nyomai láthatóak 357
