Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön
ARRABONA 2008. 46/ 1. TANULMÁNYOK másik változata egyedül a Szent László-haranghoz kapcsolta a vihar elleni védelmet: „...ha ilyen vihar jött (...) mindegyik bebúj, szentelt gyertyát éget, mondja a Mindenszentek litániáját, mindegyik imádkozik, de ez a kis harang, ha valaki elment s meghúzta, mindjárt elhagyta a határunkat. Ez a Szent László harangja. (...) a mi határunkat megvédte.” (Görcsös 1995, 149; Magyar 1998, 312; Gál 1999, 8.)20 Amikor romossá vált a templom, még akkor sem szűnt meg oda a búcsújárás, sőt 1904-ben fakeresztet is állíttatott a község lakossága a kápolnarom előtt, mintegy azt is jelezve, hogy az épület ugyan rom, de a hit ép, eleven. „Szent Lászlónál misét tartottak, itt háromnapos búcsú volt. Mer június 29-én van Péter-Pál, akkor volt itt a faluba a búcsú. Szent László 27-én van, akkor volt ottan, úgyhogy háromnapos búcsú volt itt valamikor, a régi öregek beszélték. (...) én csak az öregektől hallottam, igen sok nép volt..., az egész tisztás tiszta szeker volt, szekérrel jártak a környékről. ...Az a tisztás tele volt néppel, mikor a búcsú volt.” (Görcsös 1995,151; Gál 1999,8.)21 Az 1952. év Kisasszony-napján (szeptember 8.) kezdődött jelenések új lendületet adtak az abbamaradt búcsújárásnak, és a kultusz átstrukturálódását, Szűz Mária tiszteletének dominánssá válását hozták. Néhány év eltolódással egészen hasonló jelenségek valósultak meg, mint Hasznos (egykor Heves m., ma Nógrád m.) határában 1947-től. Ezek a látomások és a nyomában kialakult búcsújárás az utóbbi fél évszázadban Európa számos helyéről, sőt más kontinensekről is leírt jelenségek sorába vonhatók, az olaszországi Tre Fontanétól az ausztriai Eisenbergen és a hercegovinai Medzugorjén át legközelebbi párhuzamként a szlovákiai Litmanováig. (Limbacher 2001, 193., 203.) Úgy látszik, hogy Debrőd szakrális korjelenség részévé vált. Egy a térségben élő 66 éves asszonynak 1951 májusában, Mária hónapjában két álombéli látomása volt.22 Ezekben bemutatkozott neki egy gyönyörű karcsú nő, halványkék ruhában, krémsárga fátyolba öltözve.23 Csodás gyönyörű forráshoz vezette őt, amit megáldott, és szent, kegyelemteljes zarándokhelynek jegyzett meg.24 A forrás minden betegséget gyógyít, kérte, hogy a romok helyén új templom épüljön, ahol a bűnösökért rendszeresen istentiszteleteket végeznének.25 A gyönyörű nő kérte, hogy minden rózsafüzértizedhez a „Fatimái ima” legyen kapcsolva. Az asszony megbízást kapott az álom tartalmának terjesztésére a vallásos nők között, de egy évig hallgatott, hogy a szocializmus légkörében elkerülje a nevetségessé válást. 1952-ben kétszer újból megjelent álmában a Szűzanya, és szigorúan megparancsolta, hogy terjessze a jelenéseket. Elmondta tehát a harangozónak és három vallásos nőnek. Ok az elmondottak alapján azonosították a Szent László-forrást Debrőd falu határában. Elvezették őt a nevezett forráshoz, amely teljesen azonos volt az álomban látottal.261952. Kisasszony ünnepén (szeptember 8.) Szepsiből két asszony a forráshoz indult, s egy hatalmas felhő közepén látták a Szűzanyát, ölében a Kis Jézussal. Más forrás szerint az egyik asszony a Napban a prágai Jézuskát vélte felfedezni. Egy evangélikus vallású zarándoknő, aki még a Mária-kultuszt nem ismerte, hangosan felkiáltott, hogy a Napban a Szűzanyát látja, ahogy a halott Krisztust tartja a karjában. Szeptember 15-én egy szemtanú szerint „az egész erdő aranysárga fényben úszott, a nap elvesztette vakító ragyogását, és a szentostyához hasonló fehérségben tűnt fel. Az erdő északi részén irtózatos vörösség hömpölygőit. Körös-körül rózsák [és gömbök] hullottak a határra.”27 A többször megismétlődött esemény hatására búcsújárás kezdődött, amit 1959-ben a hatóság betiltott, a romokon belül emelt kápolnákat felgyújtották 296
