Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön
ARRABONA 2008.46/1. TANULMÁNYOK Már Szentmihályi Mihály boconádi plébános és egri kanonok is annak hatására írta meg könyvét, hogy 1767 Nagyboldogasszony ünnepekor a szentkúti vízben való egyszeri fürdést követően meggyógyult évek óta kínzó derékfájásából. Az 1880-as években Salgó János nagysallói (egykor Bars vm., ma Tekovské Luzany, Szlovákia) plébános is második gyógyulása után hálából írt könyvet Szentkút történetéről, amit Léván (egykor Bars vm., ma Levice, Szlovákia) adtak ki 1889-ben. Ugyanekkor lett a szentkúti kegyhely gondozója a kiváló ferences szónok, Mihályi Cézár, aki szintén Szentkút történetéről jelentette meg írását Budapesten. E művek és az élő folklór képezhették alapját A mátraverebélyi szentkúti völgy lilioma című, a Palócföldön igen népszerűvé vált könyv 1900 táján való megjelenésének. A szerző, Varga Lajos (1855-1909) karmelita novicius volt Grazban majd Linzben. Nem maradt meg a rendben, de a későbbi jeles búcsúvezető, énekszerző itt az imádságos magányban, Szűz Mária buzgó tiszteletében elmélyülve nyerte az alapokat lelkileg és a tudás terén is. Ő jászárokszállási (Szolnok m.) szentemberként a Verses Szentírásnak is szerzője, valamennyi nyomtatványában a népi ízléshez, falusi igényekhez igazodott. Egyik legkedvesebb témája a mátraverebélyi kegyhely, illetve a Szentkúti Szűzanya tisztelete. Nála szerves egységben jelentkezik a kegyhely Szent Lászlóhoz fűződő eredete és máriás jellege. Legendái elbeszélésében a Szentkút kialakulását így taglalta: „(...) Szent László király ült Magyarország trónján, / Hitünket akkor is zaklatta a pogány. (...) Volt olyan eset, hogy László csatát vesztett. / De mit is beszélek? Ez nem vesztett harc volt, / Csak puszta szemekkel annak látszott. / Ez nem volt más, mint az Istennek végzése, / Hogy hatalmát annál jobban kitüntesse. / Mellyel felruházta szent Fia szűz anyját/ Máriát, hazánknak édes védasszonyát. (...) Az égi Szűz Anya megjelen dicsfényben. / Jobb karjában tartván isteni magzatát, / Baljában az egek kormányzó pálcáját. / Glória sugárzik szent koronájáról, / Szent László királyhoz szelíden eképp szól: / <Magyarok királya kegyelmem van veled, / Ne félj, nem vesz erőt rajtad ellenséged. / Szent Fiam hatalma őrzi utaidat, / Figyelj rám és tedd, mit ajkaim mondanak. (...) > (...) Most újra megjelen az égi Szűz Anya, / Szent mosolyra nyílik biborszin ajaka. / S hófehér ujjával egy sziklára mutat, / így szóllott Lászlóhoz: <Vedd elő kardodat, / Sújtsd meg vele ezen barna sziklafalat, / Annak oldalából friss forrásvíz fakad. / Szent fiam kegyelme megoltalmaz téged, / Mert szüksége van rád a magyar nemzetnek. > / Arany felhő fogja körül a szűz Anyát, / László felemeli ragyogó szent kardját. / Mint kelet felé a hétszínű szivárvány, / Olvasó tündöklött a kard markolatán. / Megcsendül a szent kard; sugárzik a szikla, / Friss forrás fakad a legelső csapásra. (...) A török is itt élt szép hazánknak földjén, / Sok fájdalmas sebet ejtve annak keblén. (...) Uj csoda történt a szentkútnak völgyébe. / Mert a verebélyi csordásnak a fia / Nem birt beszélni, mert volt született néma. / Egykor a fiúcska ezen völgyben járkált / s egy lópatkó forma mélyedésre talált, / Amely kristálytiszta vízzel vala telve, / Lehajolt, hogy azzal szomját enyhítse. / De alig nyelte el az első korty vizet, / A megköttetett nyelv máris megoldva lett. (...) A csodaforrást, a mely igy meg lett áldva, / Ezt is a Szent László lova vágta.”6 (Varga é. n., 4-11.) (4. kép) Szent László király emlékezete, ugratása és csodás vízfakasztása a szentkúti szakrális tájban szinte vándormotívummá népszerűsödött. Lovagkirályunk a Karancshegyen küzdött a besenyőkkel, és itt fakasztott vizet seregének. A helyi néphit szerint pél-286
