Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön
ARRABONA 2008. 46/ 1. TANULMÁNYOK kai, s előbb futni kezdett előlük, majd megállt azon a helyen, ahol később felépült a monostor. Amikor a katonák le akarták nyilazni, a Dunába vetette magát, és végérvényesen eltűnt a szemük elől. (1. kép) A történetet a krónikás így folytatta: „Szent László ennek láttára így szólt: - Valójában nem szarvas, hanem Isten angyala volt. S Géza király ezt mondta: - Mondd meg nekem, szeretett testvérem, mik volnának azok az égő gyertyák, amelyek a szarvas agancsain látszottak? Szent László így válaszolt: - Nem agancsok azok, hanem szárnyak, nem égő gyertyák azok, hanem ragyogó tollak, állni pedig azért állt meg, mert ott jelölte ki a helyet nekünk, hogy a Boldogságos Szűz egyházát ne másutt, hanem csakis ott építtessük fel.” A püspöki székesegyházat I. Géza király létrehozatta, s az temetkezési helye is lett. Hogy pedig az első látomás és fogadalom helyszíne — ahol az angyal megjelent Lászlónak az ütközet előtt — se maradjon építmény nélkül, Géza király és testvére, László elrendelte, hogy ott Szent Péternek, az apostolok fejedelmének építsenek kápolnát, akinek Európaszerte csatadöntő szerepet és bírói hatalmat tulajdonítottak. (Györffy 1998, 314- 315; Bollók 2000, 6; Gerics-Ladányi 2001, 24.) A szarvas, mint vezető, helymutató állat, kedvelt ősi motívuma az egyetemes folklórnak. Szerepel már a görög mitológiában, és megtalálható a bennünket közelebbről érintő hun hagyományokban, mint a Meotis mocsarakon átvezető és a scythiai földet megmutató, aztán eltűnő csodaszarvas. Az archaikus mondái hagyomány totemállata fokozatosan keresztény szimbólummá vált, és nyugaton is elterjedt. (Magyar 1998, 194-201.) A váci fogadalmi székesegyház helyének kijelöléséről szóló motívum emlékeztet továbbá a honfoglalás legendájában lévő hon-kijelölés motívumára, mert a kulturális folyamatosság következtében ez az újabb szellemi környezethez igazodva a következő évszázadokban is fönnmaradhatott. A magyarok levédiai tartózkodása idején fejedelmük álombéli látomásában szintén „égi lény”, turulmadár jelent meg, aki azután Pannóniába, Attila egykori földjére vezette a magyarokat, ahol örökre eltűnt, így jelölve ki a végleges hazát.3 A pogány kori hagyomány fönnmaradása és továbbélése hasonlít ahhoz, ahogyan a korábbi hitvilági személyek, jelenségek, helyek keresztényi azonosításon mentek át. Gondolunk itt például Szűz Mária és Szent Anna, illetve Boldogasszony és Nagyboldogasszony személyére, korábbi asztrális-kozmikus ünnepek kereszténnyé minősülésére vagy szentkutak, -ligetek búcsújáró hellyé válására. (Kálmány 1978; Bálint-Barna 1994, 27-29; Jankovics 1997; Magyar 1998, 201.) 282 1. kép László herceg, Géza király és a fogadalmi egyház helyét ki jelölő látomásos szarvas a mogyoródi csatát követően. Iniciálé a Képes Krónikából.
