Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Hetényi János: Szent László király népi tisztelete - különös tekintettel a ponyva-nyomtatványokra és a Karancs-hegyi népi emlékezetre
± 1 ARRABONA 2008. 46/ 1. TANULMÁNYOK faluban, hogy lovagkirályunk a nógrádi Héhalomból, Bercel-Ordaspusztáról, de még a távolabbi Honiról is ugratott a Szentkútra. A Karancshegyet ugyancsak szent helynek tartják, mert a környékbeli hagyomány szerint is Szent László innen ugratott át a Szentkútra.” (Limbacher 2002, 16.)7 Üldözés közben a pénznek/kincseknek kövekké válása motívumra Temesvári Pelbárt (1440-1504) ferences prédikátornak Szent László király lelki előmeneteléről szóló beszédében találunk rá: „Úgy beszélik, hogy a menekülő ellenség pénzt szórt el, hadd tartsa vissza a kapzsiság az üldözőket. De László imájára mindez a sok pénz kövekké változott. E pénzek kőbe formált emlékei máig is láthatók, ahogyan sokan állítják, akik azokon a tájakon jártak. Ugyanott láthatók sziklából csodásán fakasztott források is, Szent László imájára, amikor seregét kellett felüdítenie. Láthatók, úgy mondják, lándzsájának és pajzsának lenyomatai is a kőben, mintha viaszba vésődtek volna. Ide kapcsolódik az a legenda is, mely a besenyők elleni háborújával kapcsolatos.” (Temesvári 1982, 190.) Bálint Sándor hívja fel a figyelmet, hogy Temesvári nyomán az Érdy-kódex (1526) így emlékezik meg erről: „Mikoron az gonosz tatárokat űzné és el nem szaladhatnának előtte, nagy bőséggel hányják vala el pénzt és ezüstmarhát, drága ruhákat az utakon, hogy a magyar sereg reá esvén, tovább szaladhatnának előttébb. Azt látván Szent László királ, imádságot tén és ottan bálvánnyá változának.” (Bálint 1977, 503.) Bálint Sándor hivatkozik még ugyanott Berze Nagy Jánosnak A Szent László pénzéről szóló monda népmeséi kapcsolatai című értekezésére, amelyben a tordai nép fordítva emlegeti: a kunoktól üldözött László király dobja el az aranyakat, hogy egérutat nyerjen. Ezek azonban kővé változnak a kunok markában. (Berze Nagy 1925, 97.) Temesvári Pelbárt és az Erdy-kódex szerint tehát az űzött ellenség dobja el a drágaságokat, melyek a magyar király imájára kővé változnak, és így nem kötik le az üldöző magyar sereget. A tordai monda szerint viszont az üldözött László dobja csalétekként az aranyakat az őt szorongató ellenség elé, kiknek kezében azonban kővé válik a drágaság. Ezekhez képest a Karancs-hegyi remete előadása egy harmadikvariáció: imájára a Szűzanya sugallata tanácsolja a hadicselt: a sebtében öszszegyűjtött köveket dobálják az üldöző ellenség elé és ezek a kövek válnak aranyakká a mohó ellenség elkábítására. A mondaképződés tehát meglehetősen találékony. Azt, hogy forrásvíz fakad a szent király lova patkójának helyén, azt Bálint Sándor (Bálint 1977, 503.) Szendrey Zsigmond Történeti népmondáink című (Szendrey 1925, 52.) értekezéséből közli. A monda Püspökfürdőn, Jászón, Vácszentlászlón volt ismeretes. Szent László sziklából vizet fakaszt Nyitrán, Mátraverebélyen, Jászódöbrön, Benén, Tordán, Erdőbényén, Kövágótöttösön és Püspökszentlászlón.8 Helyi monda szerint a kunok a tordai hegyekben Lászlót üldözőbe veszik, és már majdnem utolérik. Imádságára azonban a hegy szétnyílik, nagy hasadék keletkezik, a kunok pedig a mélybe hullanak. Lovának nyolcszögű patkónyomát máig őrzi a „Patkóskő.” (Orbán 1889, 416.) Szent László legendás harcainak tehát a Karancs-vidékre honosított részletei, az „aranypénzes” hadicsel, a vízfakasztás és a megmentő hasadék, az ország különböző erdős-hegyes tájain ismeretesek. A jelenség arra figyelmeztet, hogy ezek — bármennyire is környezetbe illenek —, vándormotívumok, sőt nemzetközi párhuzamaik is kimutathatók. (Horváth 1921, 42-43.) 276
